A bánat utca, nem zsákutca

Ha a bánat utcájába érkezel,
Hol minden sivár és kietlen,
Hol a fűz ágát is gond húzza,
Te állj meg titokban alatta,
Pakold alá terhedet.
Csak vidd magaddal testedet,
Mert kell a léleknek a védelem,
A földön test nélkül védtelen,
A kegyetlen leselkedővel szembe.
Egy szál virágot tépj kezedbe,
Szívd be mélyen illatát,
Halk léptekkel osonj tovább!
Vigyázz! Észre ne vegye,
Hogy otthagytad cserbe,
Mert ő ragaszkodó,
De nélküled tehetetlen.
Majd lassan elpusztul ott lenn
A szomorúfűz alatt,
Belőle emlékül zöld lomb fakad.
Az úton végig kell menned.
Hallod? Már madarak csicseregnek,
A szél dúdolja vigasz dalát
A lombok közt a fény szűrődik át
Te észre sem veszed?
Figyeld mily kedvesek
Ereszd ki hangod a torkodon
Az ordítson, vagy daloljon,
Remegjen bele a feszület.
Mi ott áll az út mellett
Ő megért,
A bánat útja vége tért.
Itt Mondj egy imát az Istenért,
Ki erőt adott és végig elkísért.