A bandita

Angulimal a bandita, sokat foglalkozott vele,
hogy legközelebb majd kibe kössön bele.
Nem szégyellte marcona arcán a bőrt,
és villogó kardjával Buddhára tört.

-Egyetlen vágytól nem vagyok menetes még én sem,
– szólt Buddha – mivel lenne egy utolsó kérésem:
ha a vérszomj téged így rángat,
akkor vágd le ott azt az ágat!

Kardjával egyet nyisszantott a rabló,
ággal, levelekkel lett tele a padló.
Fényesen sikerült a bandita „nyissz-a,”
Buddha szólt – Most pedig tedd vissza! –

-Te bolond vagy ember!
Már villant a fegyver,
azt pedig pontosan tudja a legbutább paraszt,
nincs ki egy levágott ágat a helyére ragaszt.

-Inkább Te nem tudsz valamit.
Bolond, ki vad rablót alakít,
s magát hatalmasnak hiszi,
mikor a gyilkolást túlzásokba viszi.
Hiszen pusztítani, ölni az semmi,
sokkal nehezebb gyógyítónak lenni.