A barát füle

Martinuzzi Györgyként született a gyermek,
Aki Corvin János mellett nevelkedett.
Húszas éveiben pálos rendbe állott.
Kincstartónak tette Szapolyai János.
Nem sokára ő lett János Zsigmond gyámja,
És az egyházban is fényes pálya várta.
A váradi püspök rövidesen ő lett,
S a halála előtt esztergomi érsek.
Követte a pálos-rendi szegénységet,
Rájuk jellemzően, az egyszerűséget.
Végig a fehér rend ruháját viselte,
„Fráter” név is utalt szerzetességére.
Kincstartósága és püspöksége alatt
Megszerzett vagyona mindvégig megmaradt.
Ország érdekében vágyta felhasználni,
A fiatal János Zsigmondot szolgálni.
A távlati célja: béke teremtése,
Három részre szakadt hon egyesítése.
Ennek érdekében jó viszonyt tartott fenn
A nagy hadsereget birtokló törökkel.
Habsburg Ferdinánd ezt nem nézte jó szemmel,
Miért megalkuvó a törökkel szemben?
Fogalma sem volt az oszmán haderőről,
S a két irányban is engedményt tevőről
Árulást gyanított, kissé félt is tőle.
Több címmel látta el, mint annak előtte.
Akképp szándékozott megnyerni magának
Kinevezte Erdély főkancellárjának,
Esztergomi érsek kinevezést kapott,
S kijárt a pápánál bíboros kalapot.
Gyanú és félelem ezzel még el nem ült,
S ez az erős ember életébe került.

A bűntényt remekül előkészítették,
Királyi parancsra szépen kitervelték.
Bele lett avatva az érsek titkára,
Mert neki volt hozzá szabad bejárása.
Hajnalban, a barát éppen imádkozott,
Titkára belépett: üzenetet hozott!
A megbeszélt módon tőrét beleszúrta.
„Mit művelsz?” – a pap csak e szavakat szólta.
Erre már a többi bűnrészes ott termett
És valamennyien a főpapnak estek.
„Mi rosszat tettem?” ez tört fel a torkából,
S ezzel eltávozott az élők sorából.
Két puskagolyó és hatvanöt késszúrás.
A védelmezőjét is hétszer megszúrták.

A merénylők saját zsoldosai voltak,
Kik a kastélyban sok kincsre számítottak.
Hogy mennyi volt a kincs soha meg nem tudták.
Az alvinci kastélyt talpig kifosztották.
Az érsek tetemét – jó két hónapjára –
Vitték koporsóban Gyulafehérvárra.
De a teste nem volt sértetlenül hagyva,
Mivel szükségük volt a bizonyítékra,
Hogy a merényletet tényleg elvégezték.
Levágták emiatt a barátnak fülét.
Első Ferdinándhoz külön futár vitte.
Hogy a Fráter Györgyé, a király elhitte.
Dús szőrzetű volt az esztergomi érsek.
És a fül is az volt. Övé, nem kétséges.
Bizarr egy eljárás, sosem tudhatjuk meg
Kinek az agyában születhetett ez meg.

A király a bűntényt magára vállalta
És ezért őt senki nem is kárhoztatta,
Mert Machiavelli elmélete szerint,
A szent államérdek mindenkit erre int:
Ha az ország javát szem előtt tartotta
A gyanús elemtől így megszabadulva.