Bíztam egyszer az emberekben,
mert a bizalom egy fontos dolog.
Bíztam bennük, de sokat szenvedtem,
legtöbbjük egyszerűen eldobott.
Bíztam egyszer valakiben.
Bíztam benne,de ő is elhagyott.
Bíztam egyszer egy szerelemben,
amely összetört és szétszaggatott.
A bizalomnak nincs értéke,
szinte már nincs is meg senkiben.
Kihalt belőlem is már jó ideje,
félek megbízni bárkiben.
3 hozzászólás
Ehhez a versedhez annyi kritikát szánnék, hogy a 3. versszakban arról írsz, hogy:
” A bizalomnak nincs értéke, szinte már nincs is meg senkiben.”
Én azt gondolom:
Pont most van értéke, most kell, hogy legyen értéke, hiszen magad jelented ki, hogy “szinte már nincs senkiben”. És attól lehet valami igazán értékes ha ritka.
De ezt ne vedd kérlek negatív kritikának, mert ez egy fajta biztatás akar lenni, hogy merj bízni! ( A szerelmi csalódásokon túl is).
Még annyit, hogy a mai világnak nagyon is szüksége van ilyen témájú írásokra, amelyekben ilyen “elveszett értékekről” olvashatunk. Igen is juttasd eszünkbe, hogy oda kell figyelni egymásra, és a bizalom rettentő fontos kulcsot játszik ebben.
Üdv.:
Hanna
Egyetértek Hanna-val, miszerint a bizalom nagyon is értékes valami, az sajnos megint más kérdés, hogy a “lista” aljára szorult.
Érthetö valahol, hiszen bizalmat épiteni nagyon hosszú, mig egy pillanat alatt lerombolható.
Én is törtem már össze valaki szivét, vesztettem el bizalmát, és mégis újra a páromnak mondhatom öt, és bizik bennem.
Viszont a félelem jó bástya, hogy ne sebezd meg magad ismét, de ha a falak közt maradsz, akkor még többet veszithetsz, mert nem mindenki ilyen, mint ahogy leirtad. És addig jó, amig vannak kivételek!
Viszont nincs olyan ember a földön, aki ne érzett volna már hasonlóan!
Egyetértek én is veled! Köszönöm a hozzászólást!