nekem már így vagy örök
ahogyan képen látlak
te benned van
kiket szerettem minden
kedves nőalak
ebben a furcsa halálos világban
szemeid
ragyogása
és szőkeséged elvarázsolt
a nap fénye vagy nekem
ebben a rémísztő vírusos
magányban
verdes szívemen
a vágy száz dobbanása
és képzeletemben
mozdul érted
lázas ölelés és vad csókok
csókra éhes szádra
nem láthatlak
tilalom van nagy úr
parancsol
szép asszonyiságodból
képeken amennyit adsz
csak azt láthatom
magadról
mikor
lesz hogy szerelmes
gyönyörtől jajduló
hangjaidat halljam
mikor
suttoghatom el neked
hogy ami nem írható le
azt is
halljad
3 hozzászólás
Szia István!
Ez egy nagyon szép vers. Minden benne van ami egy vallomásba kell hogy benne legyen.
Nekem kicsit hiányoznak az írásjelek. Talán akkor könnyebb lenne hangsúlyozni. Bár, meglehet, hogy szabad-versnek szántad, akkor meg így jó ahogyan van.
Üdv
Zoli
Sajnos ebben a lemondással teli időszakban nem mindig lehetünk szerelmesünkkel és időnként nagyon nehéz, embert próbáló a fizikai együttlétek, a közös, intim élmények nélkülözése. Ebben a műben minden benne van: szerelem, vágy, szenvedély, ragaszkodás. Megérte elolvasni. És fel a fejjel, lesz jobb is!
Üdv. Tamás
Barátaim ! Köszönöm kedves szavaitokat !