(Szilágyi Domokossal)
Meddig kell várnom még itt ébren?
Mappákba gyűjtve minden vétkem,
szavak zuhognak, hiszen bőven
termett belőlük téridőmben,
s azon is elgondolkozom,
hogy van vagy nincs a Higgs-bozon,
melyből az Isten lényegére
következtetni tudna végre,
kinek kezdettől az a dolga,
de csak mímeli, hanyagolja,
mint irgalmát a poroszló nép,
nehogy a titok kitudódjék,
nehogy a sátán megneszelje;
torkomba hulltál, égi pernye,
belém sodort a pokol füstje,
bár sosem vágytam én ezüstre,
láttam, ahogy a törvény égett,
de sem kegydíj, sem hírnév végett
nem változtattam soha pályát,
borkút vizének savanykáját
szerettem inkább, földi másod;
elsötétülnek látomások,
elakadnak a szavak végül,
fogy a levegő, belekékül
minden sorom a könyvtárakban,
vizslatják, metszik, mi van abban,
kinek használt és kinek ártott,
szememmel játszva billiárdot,
kiröhögnek az igen bátrak,
terpeszben fölöttem megállnak,
konspirálnak, dekonspirálnak,
ahogy érdekük épp kívánja,
szorítják körmömet lilára,
véraláfutás feketéllik,
hívásaimat mind bemérik,
gondolataim ők gondolják,
övék a hatalom, az ország,
ők fojtogatnak, nem a szégyen,
hagytam: amint volt, akképp légyen,
pontosan, miképp mindahányan
ezerkilencszázvalahányban,
gyertya nélkül a vaksötétben,
álltunk az utcán sorba szépen,
pár deka remény hátha jut még,
forgott fölöttünk tébolyult ég,
igéim – vérem szólva szórtam,
nem kérdeztek, csak válaszoltam,
azóta magamon tűnődve
fekszem, nem várva más üdvökre,
korhadt fatörzs a ciherésben,
álomsóváran, szótlan, ébren,
várva, akitől nem rettegtem,
aki sosem volt ismeretlen,
megtalál végül, eljön újra,
hozzám hajol, kétkedve súgja:
életem megbocsáthatatlan?
S nem bánom majd, hogy itt maradtam.
7 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Szeretem, amikor ilyen vadul vágtáznak a gondolatok, szinte kergetik, űzik egymást.
Versed igen komoly, mély tartalmat takar. Nagyon tetszik!
Üdvözlettel
Ida
Szerintem az egyik legjobbad az utóbbi iksz évben.
Tudom, hogy Szilágyi Domokos Neked mennyit és mit jelent.
Most -úgymond- rokonok vagyunk, mert Hervayból készülök, de nem erről akarok írni.
Az egész vers hihetetlen jó, ám a végén kirázott a hideg. A pozitív hideg. Olyasfajta, mint a negyven fokban az enyhítő.
Ettől:
"várva, akitől nem rettegtem,
aki sosem volt ismeretlen,
megtalál végül, eljön újra,
hozzám hajol, kétkedve súgja:
életem megbocsáthatatlan?
S nem bánom majd, hogy itt maradtam."
Ezt érthetem akárhogyan. Mármost én tök szubjektíven fogom érteni, ha nem bánod.
Egyébként pedig boldog vagyok, hogy emléket állítasz (sokadszor) Szilágyi Domokosnak. Méltán érdemli meg.
S nem akárkitől.
Tőled.
JA-díjas vers. Kár, hogy eleddig nem vették észre.
De hátha.
Hiszen "Ida" is észrevette, aki láthatóan szintén nagyra értékeli a költészetedet, gondolom, figyelemmel fog kísérni. (ismétlem: méltán)
MEGVAN a "lájk" részemről is 🙂
Örülök, hogy verseidhez az ún. törzsvendéges látogatók mellé új embereket is idefúj (remélem egybe kell írni, különben kapok 😀 ) a Sors szele.
Bocsi, ez most baromi képzavaros volt… de a lényeg átjön, remélem.
Döbbenetes erejű vers… nem csak szinte végtelen, megszakíthatatlan sdorása miatt, de bennem a belső gondolatvágta, jelen, múlt jövő féktelen tobzódása is ezt az érzést keltette. Kiválóak a rímeid, a központozás igényesen segítette bennem a gondolatok folyamának áradását. Nagy erővel törtél elő, és te… ebben a versben. A záró négy sor tiszta lelkével, elnyugvásával teljesítette ki bennem a versed, Remek volt, nagyon tetszett!!
aLéb
Hálásan köszönöm, kedves Szandi, Rea, Béla a kommenteket.
Jólesik tudni, hogy a vers eljutott a lelketekig.
Szilágyi Domokos is köszöni. A dőlt betűs két sor az övé, s az élethelyzetét is átörököltem.
Kedves Zoli!
Igen, ez vers. Nagy vers. Így kell írni. Igaz költő vallani sem tud másképp, csak így.
Gratulálok, éltessen az Isten!
Szeretettel:
Fazekas Pista
Szia Zoltán! 🙂
Jó olyan helyre jönni, ahol pozitívumokat kapok, semmi "általammeglátás", csak élvezni az irodalmat. Nálad épp ezt tapasztalom mindig, hát tudsz, szómiszó. 🙂
Örömmel jártam itt most is, mert tanulni szeretnék.
Köszönöm szépen, hogy okosodhattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin