Ő nagyon kíváncsi kölyök,
mamája mellől megszökött.
Míg testvérkéi halomban
szunnyadnak puha alomban.
Boldog mosollyal álmukban,
édes tej íze szájukban.
Addig e cicus fél, remeg,
egyedül lenni rettenet!
Puha kis szőre égnek áll,
üres a gyomra, szédül már.
Mamája mellett lenne jó,
gömbölyűn, mint egy kis golyó.
Nyávogni kezd már szegényke,
ebben van minden reménye.
Jaj hogy dobog a kis szíve!
Pedig nem jutott messzire.
Meghallja őt a mamája,
hívja a kamra sarkába.
Ott van a többi testvére,
hozzá szaladhat ő végre!
4 hozzászólás
Ó, de aranyos versike.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv. Ida
Bizony, a sok komoly vers mellett kikapcsolódás egy-egy gyerek-, vagy állatosverset írni. Bár az ilyenhez is komoly ihlet kell, mert minél bájosabb egy cicavers, annál jobb. 🙂
Üdv.: alberth
Aranyos!!!
Üdvözlettel
Ica
Köszönöm Ica!
Valójában hálás dolog ilyen kedves verseket írogatni, no meg kellemes kikapcsolódás is. Csak legyen ihlet, ennyi a kitétel. Remélem még sok születik ebben a témában tőlem is!
Üdvözlettel: alberth