Ha sorsod követi vágyaid,
elkerülheted-e végzeted?
Szőhet-e hálót az éjjeli lepke,
ha nappal keresi a kék eget?
Otthonra talál-e az,
ki megkínozva csak bolyong,
nem várja meleg tűzhely, lámpa
szíve reményt vesztve kong.
Halkan kérded, mégis harsog,
tiéd lesz a legnagyobb kincs?
Megmarkoltad, de elfolyt,
nálad hazátlanabb nincs.
Városok, falvak, kiürült tanyák,
csak házak, szenvedélyből nőtt falak,
nem jut egyikben sem hely,
és nem is lesz számodra lak.
Vagy mégis él a remény sugara,
pislákol egy aprócska szikra?
Olvad még ott belül, mélyen
a jéggé dermedt szikla?
18 hozzászólás
Kedves Rozália!
Ismerek egy ilyen embert, vettem neki bakancsot, hogy ne fagyjon meg a lába.
És ha 20 forintot is adok Neki, ő akkor is hálás egy életre.
Persze , hogy él a remény sugara, csak kevés a hely, és a lehetőség…
Fantasztikusan érzékeltetted a versedben a számkivetettséget..
Nagyon nagyon gratulálok, és …a többit hozzágondoltam..))
Szeretettel: d.p.
Köszönöm, Dinipapa! Akiknek nehéz a sorsuk, sokszor a legapróbb figyelmességnek is örülni tudnak. Jó, hogy vannak még, akik törődnek velük!!!!!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon-nagyon szép verset írtál! Őszintén gratulálok.
Gyömbér
Köszönöm a gratulációdat, kedves Gyömbér!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Szomorkodom Értük, bizony sokat kellene tenni Értük, talán nekünk, talán Mindenkinek, akik elrohannak mellettük, s akik lenézően elfordítják fejüket…, talán nekik elküldeném versedet, hogy gondolkodjunk együtt, mit lehetne tenni? – Értük? Hogy vennénk több bakancsot, vagy néhány apró forintot, valami meleget, de elsősorban megélhetési lehetőséget…hm..jó lenne valamit tenni…
S milyen jó lenne, ha a "Társadalom uraság, a felelős Illetékes" is versszerető lenne, most itt olvasgatná versedet, s hátha észbe kapna…, s nem szaladna el ily gyorsan melllettük, legyintve majd jön már a tavasz……
Rozália tisztellek, hogy írtál Róluk, s gondoltál rájuk, s nekünk is eszünkbe juttattad, hogy, bizony még nem a tavasz, hanem a hideg tél jön rájuk….
Szívből gratulálok!
Igen, kedves Sleepwell, még hosszú tél áll előttünk, és sokaknak nincs fedél a fejük fölött. Teljesen egyetértek veled, egy bakancs, egy meleg étel is segítség számukra, de elsősorban az lenne a jó, ha nem kerülnének ilyen helyzetbe.
Szeretettel: Rozália
Szép vers a valóságról…
Kedves Boer, köszönöm!
Szeretettel: Rozália
Reméljük, a remény még él! Szép verset írtál, Rozália, tele együttérzéssel.
Szeretettel: Colhicum
Köszönöm szépen a hozzászólásodat, kedves Colhicum!!!!!!
A szomorú valóság együttérző ábrázolása, (kapitalista realista?) költemény, szépen megírva, szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Zagyvapart!!!!
Kedves Rozália 🙂
A feltett kötői kérdések a hasonlatok, a fájdalom, az üresség szépen megfogalmazódott, versbeöntve:)
Gratulálni tudok csak..
Köszönöm szépen, Kedves!
Kedves Rozália!
Nagyon szépen összefoglaltad, és csodás versben írtad meg az otthontalan emberek minden nyomorúságát, reményvesztettségét… Sokan nem tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe kerültek, mégis megbélyegzik őket ahelyett, hogy segítenének rajtuk…
Üdv: Borostyán
Köszönöm szépen, kedves Borostyán, hogy meglátogattál!
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép verset írtál mindnyájunk örömére! Ma soraid még igazabbak mint mikor megírtad. Nagyon kell a bibliában jövendölt Isten országa minden embernek ahol béke, szeretet, és mghittség fog lakni az emberi szívekben. És e földi élet örök lesz ahogy a Biblia írja /Zsoltárok 37:29-ben/
Gratulálok kiváltképpen az érzékeny szívedhez, ami késztetett,hogy ílyszépet írjál! Zoli!
Köszönöm szépen, kedves Zoli!
Szeretettel: Eszti