Kicsi medve önfeledten,
a nagy erdő rengetegben
keres mézet, málnát, szedret,
dirmeg-dörmög, úgy lépeget.
Korgó gyomra hajtja egyre,
míg felmászik egy nagy hegyre.
Így jut a fák között beljebb,
s otthonától egyre messzebb.
A nap is már rég lemegyen,
s az erdő, mint sötét terem.
Már kiutamat sem lelem,
én szegény bocs, mi lesz velem?
Mézet, málnát már nem enne,
bármi áron hazamenne.
A sötétben esve-kelve,
belecsúszik egy verembe.
De, hisz ez nem is egy verem.
Az otthonom megismerem.
Így az édesanyja mellett
mostmár vígan melegedhet.
6 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Nagyon aranyos ez a kis medvebocs-mese.:))) Vidáman játékos.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm kedves szavaidat. Örülök, hogy nálam jártál.:)
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Aranyos versike. Szinte felüdülés volt olvasni.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Üdvözöllek a verses mesék világában. 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a kis nyárias medvekaland.
Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka
Felviditottál köszönöm
üdvözlettel Hekaté
Kedves Hekaté!
Örülök, ha sikerült jó kedvre derítenem Téged. 🙂
Szeretettel láttalak: Zsóka