Béke uralja a testet,
Egy dobbanás is bizonytalan:
Megtörheti a szent helyen
A gyógyuló iszony-katlant?
Koppanások sorozata,
Egy alak rohan a völgyben
Az életről fontolgatva
Zihál, mint a csend szörnye.
Most oly' halkan zúg a szíve…
Vagy talán csak kong a helyén,
S gyanútlan, alvó híve
Még e hang rezgésén remél.
Félúton a véghez megáll,
Mintha szédülne, s hányná
Egy színtelen, ócska szempár,
Mely lustán fel s alá járkál.
Hát fusson, mert köd száll alá.
Ha nem vigyáz, lassan elvész,
Mint egy álomszerű halál,
Mely örök unalmat emészt.
Az óra ismét eltörik,
Mint a szívem… aztán lassan
Remegő hangom felszökik,
S elfednek az ál-szavak.
3 hozzászólás
alapvetően minden ilyen témájú vers érdekel, és próbálom csak szimplán átérezni a vers hangulatát, de – jah itt jön a de khm.
nem tudom, nekem pár kifejezés nem áll össze. pld.: "életről fontolgatva" vagy ez "zúg a szíve…"
a rímek meg pár helyen elütnek, mondjuk ez nálam is előfordul, a régebbi verseknél.
Ezt a versed eddig még nem olvastam. Hmm szerintem nem rossz, de valahogy engem nem hatott meg, egyáltalán nem tudtam beleélni magam. Talán egy kicsit túl kötött!
Talán igazad lehet, próbáltam a szerkezetére több hangsúlyt fektetni, talán a téma rovására…
Köszönöm a hozzászólást! A hibát pedig próbálom kijavítani! 🙂
Üdv: Sally