A csokornyakkendős csúf idegen,
hangtalanul oson be szobádba,
tőled valami értékeset csen,
ágyadra hajlik, beles a szádba,
Nyakkendőjét igazgatva hümmög,
akár egy olcsó porszívó ügynök,
tán véletlen, hogy arcod simítja,
bőrödről titokban a fényt lopja.
Belőled Ifjúság-aromát szív,
a perc-vámpír varázserővel bír,
szemeid alá mély árkokat váj,
ezer ránctól lesz redőzött a száj.
Nem rég még ruganyos formás melled,
akár csak az üres papírtasak,
szégyenkezve hordod, ezt a terhet,
szándékosan túl nagy blúzod alatt.
Valósághű tükrödre haragszol,
pedig az idő, aki kirabol,
Ő az igaz, a valódi nagy úr,
a sötét csokornyakkendős ficsúr.
2 hozzászólás
Nálad voltam, hozzád jöttem. Egy merőben más verset olvastam most Tőled. Ami újból csak remek benne, mégpedig az, hogy a verselésben a palettád színes. Formailag is. Kissé racionálisabb, tényszerűbb tartalom. Komoly gondolatébresztéssel. Tetszik ez a versed is. Mese nincs:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és hogy olvastál.
Én is jártam, járok Nálad, és fogok is, szívesen olvasom a verseidet. Nagyon tetszenek. 🙂
szeretettel. boszi