Sötét erdőben járok
Hideg szél zúg fülembe
Fájó könnyekként a zápor
Hull csuklyás köpenyemre
Fekete madarat tartok az ölembe
Körülfonom selymes palástként
Simogatom szárnyait, óvom
Szíve zakatol füstös mozdonyként
De én csak ölelésembe vonom
S védelmezőn tartom
Szemeibe nézek, magam látom
Megigéz egyszerű félelme
Mint bennem a fájdalom
De neki nincs mitől félnie
Nekem van. Miért juttatott újra ide?
Ő hozott vissza az életbe
Mégis én vigyázok most rá
Nincs is már félelme
Megmutatta az utamat már
Szeme csillan, vállamra száll
Felkelek, már értek mindent
Nyugvást csak akkor lelhetek
Ha bevégzem az elégtételt
Nem szívesen teszem, de mást nem tehetek
A búcsú szép lesz és fájdalmas, de elengedlek…
10 hozzászólás
látom szreted a madarakat:)főleg a feketét
🙂 Nagyon mélyen szólsz ezzel a verssel az emberekhez! Gratula és üdv.: Dorka
Köszönöm szépen. 🙂 Egyébként valóban imádom a madarakat!
Elég titokzatos vers, és valószínűleg mindenki számára mást jelent.
Elgondolkodtató.
a madár, olyan, mint egy szimbólum, az első 4 vsz. meg, mint egy álom, ahol választ kaptál a kérdésedre. (én ezt éreztem, bár lehet, hogy tévedek.)
/a vesszők azonban hiányoznak, és az olvasást is nehezítik picit /
Nola
A lustaságom teszi a vesszők hiányát….Bocsika.
A madarak valóban jelképek. A szabadságé. Meg imádom is őket.
De köszi.
khm lusta…pont, mint én XD…én csak szóltam.
Nola
hát nekem vesszők ide – oda tetszett kicsit eszembejutatta a fekete szemek című én versem, de nem azért írtam ezt ide, h megnézd csak nekem az jutott eszembe, az nem madár, hanem egy paciról szól bár ez eddig még senkinek nem tűnt fel. Na csak annyit akartam, h mindezektől függetlenül nekem nagyon megindító volt főleg az első 4 vsz. Köszi az élményt
Szép vers és titokzatos. De az nem baj, sőt! Nagyon tetszett, gratula!
Üdv.: Phoenix
Hasonló ez a műved az én gondolat világomhoz 🙂
Köszönöm szépen! Olvastam műved, s lehet igazad van. Van akinek ez a sötét rész áll jól. 🙂
Serafis