A Feláldozható

Feláldoztam magam.
Itt vagyok, tégy velem, amit akarsz,
Rajtad áll, hogy szeretsz-e,
Vagy majd a szívembe marsz.

Nagy semmiségekért,
Piedesztál lett a koporsó,
Lángnyelvek őrzik csak regémet,
És kihunyó parázsé az utószó.
Jaj emlékért, szerelemért,
Szebb holnapért, máért,
Láncra verve imádkoztam
A Szent Szabadságért.
Majd önként, jelszavakat
Skandálva, a bolond
Mártír magától indult
a halálba…!

Ülj hát tort megcsonkított lelkem
Lelkem fölött,
Ha már mindent Neked adtam,
Ha már csak e világra,
pár hazug himnusz-t hagytam.
S a holtról jót, vagy semmit…
De rólam már jót, rosszat,
Bölcset, balgát, akármit…!
És hadd álljak eléd
Meztelen homlokkal,
Homlokomba égetett
Szent jelszóval: TE.
Csak ne legyek ajkaidnak
Rongyos koldusa,
Kinek csak pár olcsó
Tollvonásra futja.

Feláldoztam magam.
Mert csókod-eszméje nélkül nem létezem.
Vess hát meg, ha úgy tetszik.
Csak adj ennem…Ha éhezem.