Remény sarjadt a szívemben,
míg kék ibolya kertemben.
Úgy ragyogott Nap az égen,
mint ábrándos szemem fénye!
Lelkemben tulipán virult,
bársony bimbaja rám simult.
Cirógatott lágy szirmával,
egy csepp parányi szikrával.
Ó, hogy mily szép vagy te nekem,
mint békés, illatos helyek!
Eltemettem mi volt sivár, –
dalolt a feledett gitár.
6 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Gyönyörű soraid örömmel olvastam.
“Eltemettem mi volt sivár, ?
dalolt a feledett gitár.”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
Csodaszép sorok:
“míg kék ibolya kertemben.
Úgy ragyogott Nap az égen,”
Nagyon szép ihletes pIllanatban
született benyomások,képek,érzések,
mint ez is:”Lelkemben tulipán virult,
bársony bimbaja rám simult.
Cirógatott lágy szirmával,”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Köszönöm szépen szívem melengető soraid.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves soraid, az idézést és a gratulációt.
Szeretettel:
Zsuzsa
nekem tetszett, jól csaptál bele a húrokba!
szeretettel: túlparti
Kedves Zsuzsa!
Megint itt!
Most ezt emelem ki:
“Eltemettem mi volt sivár, ?
dalolt a feledett gitár.”
Gratulálok.sailor
Legyen szép napod!