Nincs kedvem szeretni. Már elfáradt a lelkem.
Nem terem több vágy-virág egy felsózott kertben.
Fájdalom sem kínoz, nem gyötör,
s nem boldogít csoda, kéj, gyönyör.
Fásulás mi rátérdelt az elaggott harmóniámra.
Azelőtt naiv voltam, de ma már tudom mi az ábra.
Van, aki ezt bölcsességnek hívná,
de már nem vedlek vissza naivvá.
Pedig szeretni fontos nagyon, mert tiszta szívet ígér.
Míg dobban belül az élet és ritmusra pulzál az ér.
És erő is kell, még, ha kudarc is ért.
Küzdeni, s megszenvedni valakiért.
Szóval… szeretni, az már nem dukál nekem.
Érzelmeim bűzlőn rothadt, döglött tetem.
Ám ezért nem tudom szánni magam.
Jobban bánt az, hogy hullik a hajam.
Ennyi volt hát?! Értem. Erre sem legyen többé gondom.
Viszont, ha így van, – e földön – csak a levegőt rontom.
12 hozzászólás
Kedves Prince .
Nagyon tetszett a versed.Lenyűgöző.Remèlem pillanatnyi èrzèsek ezek, egyèbkènt tudom milyen ez…
Hètszer is elesik az igaz,de felkel…mondja az ìràs ….ha hetedikszer is elesett az jelenti elötte pàrszor már talpraállt…szóval ha segítünk egymásnak. akkor minden rendben lesz…mert "nem csak ennyi volt hat"…
Szeretettel:Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám. Valóban csak egy pillanatnyi érzés leírása, amit egy zeneszám generált bennem.
Örömmel vettem, hogy elnyerte tetszésed. Rég nem írtam és nem is tettem fel írást, ezért különösen jó érzés, hogy megtiszteltél a figyelmeddel.
Köszönettel
Zoli
Szia Zoli!
Pillanatra sem látszik, hogy mennyit hagytál ki, aki belülről ír, az bármikor képes a verseiben őszintének lenni, és talán ez a legfontosabb. Az már csak hab a tortán, hogy a rímeid milyen szépen viszik, vezetik a gondolatokat. Ami bennem kicsit zavaró volt, és nem is tudtam úgy olvasni, az az általad alkalmazott központozás, ez a rengeteg mondatvégi pont. Ha nem baj, elmondom, hogyan olvastam, hogy adta magát bennem a vers íve: Az első sor így ok, a 2-4. sor bennem egy mondat, az 5-6. egy mondat, a 7-12. egy jó lendületű, szép ívű, önálló mondat bennem, a 13. így áll meg, ahogy kell, a 14-15. bennem egy mondat, a 16. így önálló, kemény rögzítésű mondat, ahogy leírtad és a 17., 18. is szépen áll bele így, ebben a tört formában.
A versben azért érzek némi öniróniát (a zárásban), és ennek örülök. Egyéni, jó hangú, jó hangulatú vers.
aLéb
Szia Béla!
Szegény, drága, jó Kankalin annyit fogta már a kezem és vezetgetett központozás ügyben, s ennek ellenére itt tartok. Lehet, hogy végérvényesen be kéne látnom, ez készség, képesség dolga, amely megtanulása számomra elérhetetlen cél.
Közben értem is amit írtál, és nagyon is megállja a helyét. Amit nem értek, hogy ezt miért nem tudom ösztönből? Miért nem érzem? Tanulható, mint a matematika? Minden esetre megpróbálom ezt az örökösen felmerülő problémámat megoldani.
Köszönöm, hogy leírtad a meglátásaidat, mert abban azért hiszek, hogy egyszer ráérzek a dolog lényegére.
Azt is nagyon köszönöm, amelyet egyébként írtál a verssel kapcsolatban. Jól estek szavaid és biztatásnak vettem, amire -kár lenne tagadnom – időnként szükségem is van.
Zoli
Szia prince! 🙂
Megdöbbentettél, mert ilyen mélabús verset tán még soha nem tapasztaltam nálad. Csodaszép a tartalom, el is gondolkodtatott, mert az idő valóban múlik, és ezt nehéz tudomásul venni.
Nagyon tetszik, amit megfogalmaztál. A központozásban aLéb véleményével tökéletesen egyetértek, a nevemben is szólt. A cím nagyon tetszik, beszédes.
Ne keseredj el! 🙂 Azért (is) vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.
Semmi nem elérhetetlen, úgyhogy a központozás terén is lehet fejlődni.
Hogy ráérzel-e? Nem biztos, de hiszem, hogy az egyik legjobb versed olvashattam felsózott kerted alatt, a megjelenítésbe pedig úgyis beleszólunk. 🙂
Köszönöm az élményt mindazok mellett, hogy az olvasottak alapján lelki felemelkedésre ösztönözlek. 🙂
A pont-vessző kérdése körül pedig mindig akadnak segítségeid.
Te csak írj, mi szeretnénk téged feljebb tudni, minden téren. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Valóban nem vagyok jó passzban, de nem akarok állandóan nyavalyogni az "ÉN" verseimben, mert alapvetően én egy pozitív gondolkodású, optimista ember vagyok.
Teljesen igaza van aLéb-nek. (legalább ezt jól érzem:)
Ki is fogom javítani a felvetései szerint.
Köszönöm az értékelésed. Mindig is sokat jelentett a véleményed és mindig örömmel vettem a hasznos tanácsaidat. Túl azon, hogy szükségem van rá, jó érzés tudni, hogy odafigyeltek rám. Amit ígérhetek, hogy iparkodásom töretlen lesz.
Még egyszer köszönöm a szívet melengető értékelésed.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli!
Dehogyis rontod, rontom-bontom. 🙂
A hangulat, mindenkinek ismerős, 🙂 versed őszinte és elragadó, az öniróniád lenyűgöző, mi kell még egy jó vershez? 🙂 Tetszik, és örülök, hogy látlak! 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szavaid, amelyek nagyon-nagyon jól esnek. Sajnos a dolgaim, gondjaim elszólítottak egy kis időre, de végre itt vagyok. Nagyon hiányzott az oldal és minden kedves ismerősöm. Szó ami szó jól érzem itt magam, főleg az ilyen köszöntés után.
Szeretettel
Zoli
Jól sikerült áhozni számomra, amit belül gondolsz és ez
nem semmi.
r.
Kedves Ruca!
Nagyon jó tudni, hogy nem hiába ír az ember gyereke. Örülök a véleményed, ami nagyon megtisztelő. Köszönöm.
Zoli
Kedves prince!
Nagyon jó olvasni a versedet. Van benne szomorúság és némi szarkazmus, de alapjában véve realista 🙂
Gratulálok! Klára
Kedves Klára!
Igaz ami igaz! Realista. Szarkasztikus és enyhén szomorú is. De, mivel optimista embernek tartom magam, így csak pillanatnyi "elmezavar" jöhet szóba.
Viszont nem bírom megállni, hogy itt is megemlítsem: Jártam nálad és még mindig a versed hatása alatt vagyok.
Köszönöm látogatásod és megtisztelő kommentedet.
Szeretettel
Zoli