A fény-Szonett

Miért terelem figyelmemet arra,
ahol nem talál más, csak a gyötrelem?
Miért tartana velem a győzelem,
ha visszafordulnék, ő pedig balra?

Miért kell keresnem a válaszokat,
ha már régen összeszedték előlem?
S ha magamnak elege lett belőlem,
minek fárasztanék vele másokat?

Átláthatatlannak tűnő alagút,
melynek gyomrából én mégis kilátok,
s követni tudom a fényt, mert marad út,

amin eljutok most büszkén hozzátok.
Feledem a szorongást, a mélabút,
hogy végre örömkönnyeim lássátok.