(Előszó: Szenvedek mert magyar vagyok, mert szenvedek, ahogy szenvedni látlak…)
A fényes égen csillag kél,
és a fények között árnyak alszanak.
A hajnalok közt a távozás mendegél,
és a vének a fiatal jövőn alkudoznak.
…Így zeng a tücsökcirip, így zeng a hajnal,
így megy el mellettem szám meg száz hamis angyal,
1000 meg 999 tékozlott éjszaka,
hol ökörnyálon csüng a valóság.
S így nyilall belém a mámorok tékozló illata.
Élek! Eremben vér a víz,
a csüngő ökörnyál: a hit.
Mert vagyunk és hogy vagytok
s hogy nyomunkban a züllés bolyong,
és szed ráncba 2000 évnyi matt,
zománctalan, ócska árnyat.
4 hozzászólás
Kedves Brandy!
Sok sikert kívánok neked! Hihetetlen, hogy éveid száma mellett (ellenében?) sok ezer éves életbölcsességgel rendelkezel, és ez nekem nagyon átjön a verseiden. Szeretem olvasni őket.
Üdv:
Ylen
Kedves Brandy!
Jó, és az is, hogy olvasni foglak.
🙂
Szép estét!
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Brandy!
Nekem meglepő, sőt elbűvölő hogy így verselsz!
De számodra ez biztosan a legtermészetesebb dolog.
Szeretettel:
Ildikó