kora reggel kikészítették a bárdot
maszatos arcok izzadtságszagú kezek
langymeleg gyümölcspárlatot lötyköltek
karcos poharak alján
harsány kacaj hangzott a kukoricagóré mögül
Pista támolygott elő nadrágszíja
a földet söpörte
böffentett egy bukésat
megbotlott a felállított bakban
homloka nagyot koppant a keményfán
másképp képzelte ezt a hajnalt
majdnem meghalt de feltámadott
az utolsó napon
a töpörtyűt mégsem sütötték ki
azt sajnálta a legjobban
8 hozzászólás
Úgy indul, mintha kivégzésről szólna. Aztán a helyzet az én számomra egyre abszurdabbá válik. A böller egyre lealacsonyodik. Eléri az állati színvonalat. Szinte eggyé válik az áldozatával.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen, magvas gondolataidat.
Tudod mi az érdekes, nem tudatos leépítése volt ez a főböllérnek, hanem ösztönös.
Hát ilyen ez a Pista “ gyerek”. 🤔😊
Szia Edit!
Hoztad megint azt a bizonyos humort,azt
az egyéni kifejezömódot,ami szinte utánozhatatlan!
"maszatos arcok izzadtságszagú kezek
langymeleg gyümölcspárlatot lötyköltek
karcos poharak alján"
…micsoda sorok!
Jaj! Köszönöm!
Nagyon láthatóan tudod közel hozni
gondolataidat,érzéseidet…szinte látni.
érezni lehet öket!
Gratulálok egyéni remek íásodra!
Szép napot:sailor
Köszönöm Sailor!
De jó! Remek humoros verset írtál drága Edit.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes tavaszi napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
Akadnak ilyen helyzetek.
Köszönöm!