Jó pillanatban született,
Gyermekként már fejelgetett,
Passzolgatott naphosszában,
Grundok csodás világában.
Kölyökkorában labdával kelt,
Labdarúgó zsenit nevelt
Az állandó fociéhség,
S lett belőle nagy dicsőség.
Himnusz szólt tiszteletére,
Mikor a pályára lépve
Dicsőséget dicsőségre
Halmozott sok-sok időre.
2 hozzászólás
Ja-ja..itt most sok nevet megnevezhetnénk…
Az első és a második versszak tetszik, jók a rímek, bár a 2. versszak első sorában a "kelt" után én tennék egy gondolatjelet, a jobb hangsúlyozhatóság kedvéért 🙂 Az utolsó vsz kicsit összecsapott, ez a "sok-sok időre" pedig nem túl szerencsés megfogalmazás.
Sok jót:
ANna