A fodrásznő már harcra kész,
míg a kusza, torz hajra néz.
Ellensége a csapzott tincs,
könyörület szívében nincs.
Csatamező a fejtető,
hol ő mindig erőnyerő.
Fürge fésű a fegyvere,
s éles olló…, arat vele!
Biz' a ronda tincsek kazla,
nem vágyott e pillanatra.
Mindjárt kapitulál, ama
rendezetlen hajkorona.
Égnek áll, s megadná magát,
suttogván a béke szavát.
Bezzeg eddig úgy hencegett,
mint glória, a fej felett.
Jöhet a víz, sampon, hajszesz,
a fejbőrnek mindez jót tesz.
Sanyargatta a kócos haj,
s töredezett végű…, ajjaj!
Vészesen csattog ollója,
úgy kezd bele nagy horrorba.
Számtalanul hull levágva,
a hajtincsek sokasága.
Rendet csinál fürge fésű,
mint kaszálón…, nem lesz rézsű.
Jöhet festés, dauer, melír,
befésülés, mit haj elbír.
Hajszárító zümmög szépen,
mint egy szobrász tartja kézben.
A fodrásznő új csatát nyert,
s leteszi a győztes fegyvert.
Zúgjon nektek hát hozsanna,
Kriszta, Katalin, Zsuzsanna.
S minden név előtt tisztelgek,
mit csak fodrásznők viselnek!
Sugárzik a bájos arcuk,
mikor megvívták a harcuk.
Társalkodónők is gyakran,
míg száll a haj, s olló csattan.
Mikor vége a műszaknak,
ők egy nagyot sóhajtanak.
S a tükörben nézvén maguk,
megfésülik borzas hajuk…
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Talán fodrászt látogattál,
hogy tolladdal róla írtál?
Új frizurád ékes lehet,
ekképp adott szép ihletet.
Kedves elismerés versed a fodrászok munkájáért. Lendületes, humoros alkotás, öröm volt olvasni.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm kedves Eliza!
Inkább azért gondolok rá most, mert menni kellene hozzá. Lassan torzonborz leszek.
Remélem a versnek is örülni fog! 🙂
Örülök, hogy tetszett neked!
Szeretettel: Alberth