A nagy folyónál felhevülten állok,
Hol kristálytiszta, lomha víz csobog,
Már jó sok éve mindig ide járok,
Hol megpihennek fáradt vándorok.
Mindegyiknek más és más az útja,
És mástól lesz majd sorra gondtalan,
De legtöbbjüket nehéz átok sújtja,
S az öröm elszáll, szinte nyomtalan.
A nagy folyónál felhevülten állok,
Hol kristálytiszta, lusta víz csobog,
Homlokomon elmélyült az árok,
Mert messze tűntek aranyló korok.
A gondjaimat magamnak csináltam,
Ezek miatt szívem úgy zokog…
Mert oly sokáig tévutakon jártam,
Hol összegyűltek sűrű lábnyomok.
Az élet hazug, mondom én, barátom,
Az ellenséget kívül nem lelem…
Nem a sárkány ellen kell csatáznom,
A hős lovaggal kell megküzdenem!