A gazda kincse

Sorsom a magvetőé, ki férfimunkát végzett
Midőn a magvát hinté, s amint végigtekinté:
Hitte: jót ád a végzet.
Az őszi napsugár ím: hogy egybefog a földdel,
Hantok között már éled a nyár előtti élet:
A barna rög kizöldell.
Multán a téli hónak a szárba szökken,
De Három Szent, s Orbán, ha beköszönt mogorván,
Reménye lopva csökken.
Majd eljött, s ment a nyár is,
S egy síró jégveréssel elment a fél vetésed:
Oda reménye máris;
S bár félig telt a padlás, üresen pang a pince;
A nyár előtti élet – a földön újraéled,
Mert ez a gazda kincse.