A Gondolkodó

A Gondolkodó
A homo sapiens szónokol

Előhang
A Gondolkodó vagyok, ( mindég mondják, hogy egyek ). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel .
1.
Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, – de – telefonom hagyhatom , tévém kidobja vagy nem, és magát mellém fekszi, ki tudja, jó – e neki (…)
2.
Homo sapiens vagyok, ne várjanak angyalok, csak egy istent akarok, oktatom és művelem, minden egyes reggelen. Gyere te is énvelem.
Vagyok Homo Sapiens ! Jössz és tőlem észt elcsensz? Nem tudsz és nem is adok. Elveszni gondolatot bizony hogy én képtelen. Állítólag jó nekem .
3.
Kisgyermek a gondolat, nevet – sír és mit mondhat? Fagylaltot sohase kér, nekünk mind esti mesél. Olyan árnyék, testetlen a gondolat: "légy nekem! " Életed az életem, mondatod is énvelem: nem kell, ami nincs nekem, minden van az én lelkem, minden lesz az én testem…
4.
Vagyok én a gondolat. Tudom: – miért gázol a vonat – Róma mért nőtt nagyokat – kék a vér mint patyolat. Vérzek minden dolgokat. Kérdezzem az ősöket? : "Hová tegyek gyermeket? " Kérdezzem a bölcseket? : " Traktort vagy inkább ekét? " Én nem ezt tudakolom, volna rá bármi okom? …
5.
Érdeklődöm: négyzeten mennyi az a végtelen? Érdeklődöm hevesen, miért szóljak kedvesen? Meg persze a pók helyett ne csapjuk le a legyet? Mindannyian tudjuk jól. A gondolat szónokol, prédikál és hittérít, az aszfalton szétterít, közönykedvre átderít, befalja a reggelit .
6.
A gondolat én vagyok. Ha gond, vész, hulla, úgy is. Én vagyok a gondolat, Éva, Ádám az voltak, Eszter, János az lesznek. Ezt elfogadni tudod? Vajon te gondolkodol? Ha jól gondolom, igen. Látod a sötétséget, átkod vet neki véget. Látod azt a hideget,
7.
léteddel mi hiteget, és te indulsz meztelen, érsz – e világvégeken?
Én hiszem és gondolom: csak enyém a hatalom. Gondolat és cselekvés, egy keresztre fel- levés. Itt állni a dombtetőn. Féltőn és védekezőn kezem is kinyújtom rád és innen megyünk tovább.