Bércen ülő sasfészek,
abban fogant új élet.
Védett ott a kicsi sas,
szíve erős, mint a vas!
Felhők felett csend lapul,
ha éppen úgy alakul.
Veszély ott nem érheti,
nyugalmát nem sértheti…
Csak a hideg, éji szél,
ami fülébe zenél.
Közben tolla gyorsan nő,
többé nem didereg ő.
Zsákmányt hoz a sasmama,
azon él a kisfia.
A saspapa arra vár,
cseperedjék végre már!
Egyszer eljön majd a nap,
az ifjú sas szárnyra kap.
Kék égen száll szabadon,
s alatta a Grand Canyon.
Oly büszke a sasfiók,
mint a kőszál, ami hord
sasfészket a magasban,
tükröződvén a napban…