A gyarló szó, csak sekély sírja a tettnek,
ne bánd ha ezért a balgák kinevetnek,
mert mindegy, bár elemésztve rágja be
magát a létbe, vagy üvölti az égbe…
Mi van e száraz szóban, mit az első csókban
fel nem oldhat a lét, s ezernyi embriókban
nőhet, virágozhat dúsan termő fává,
a lelkünk közt rezgő, színes szivárvánnyá
tedd, s egy szót szólj még, aztán csak dédelgesd,
hogy ne legyen oka szerelmes sebeknek,
mert nem elég, ha üres szóval szeretnek,
hisz a gyarló szó sekély sírja a tettnek.
S ha elszakítod bennem húrját a szépnek,
és lelkem átadod csavargó igéknek,
magam temetem majd, ki mindent vesztett,
s én leszek benned az utolsó kereszted.
Magamból ácsolok kopjafát oda
ahol szavak gyülekeznek, s vánkosa,
ágya legyen kinek a szó volt a legszebb,
de a gyarló szó, csak sekély sírja a tettnek…
1 hozzászólás
Kedves András!
Jó lenne tudni, mi is az a gyarló szó… Mindent összevetve mégis azt kell mondanom, hogy élmény a versedet olvasni:)
Üdv: Klári