Világ életemben gyáva voltam,
Minden egyes percben meghátráltam;
A kis tettek s a nagy pillanatok előtt.
Már apró gyermekként hiába titkoltam,
A számonkérés elől folyton iszkoltam,
Egy sumák, fura démon magzatként megölt.
Az iskolában nem voltam több, mint naplopó,
Csak azt tanultam meg, ami fogamra való,
A felelős döntéstől mindig féltem.
Habzó szájjal ábrándoztam a nőkről,
A mindent elsöprő, derűs jövőről,
S közben szánalmas remeteként éltem.
A gyávában is lakozik erő s akarat,
De nem fogja áttörni a vékony falakat,
Mert könnyen elszívják összes erejét.
Hivatkozhat rá, hogy nincs önbizalma,
Egyszer összedől kreált birodalma,
S a mohó halál dörzsöli tenyerét.
Ha nyilatkoznom kell, mi életem fő bűne,
Gyászos vergődésem mitől lett ólomszürke,
A választ mindjárt meglelném a sorban.
Tragédiám oka nem a görög balsors,
Menekültem, s az ösztön ellenem harcolt,
A magyarázat ennyi: gyáva voltam.
Hamar fölismertem önkéntes béklyómat,
Választhattam volna ezerszer méltóbbat,
Inkább elmerültem a sárban öntelten.
Tisztán láthattam, honnan jön a fény,
Mégis tűrtem, hogy elnyeljen az éj,
S ma az árnyat szolgálom elszigetelten.
A gyáva jutalma a rossz lelkiismeret,
Hogy a szorító rablánctól semmit nem tehet,
Így sorvadnak el lanyhuló karjai.
Soha nem fedezi fel valós képességeit,
Az esélyek zöld sátra a bosszútól szétesik,
Zsákutcába futnak üres napjai.
7 hozzászólás
Kedves Tamás!
Teljesen elkeserítő a versed."Gyáva voltam" ez egy kis vigasz nekem.
Lehet gyáva vagyok én is, mert remeteként élek.Aki az érzéseiről ilyen nyíltan ír nem gyáva.
Úgy él az ember ahogy tudd.Teljesen lezsibbadtam a versedtől.Sokkoló amiket írsz magadról.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
A bűnöm az, hogy én mindig is tudtam, hogy gyáva vagyok, mégsem tettem ellene semmit.
Azért bújtam el az emberek elől, mert féltem, hogy felfedezik a hibáimat és a rossz tulajdonságaimat, és nem fogadnak el emiatt.
A mai napig nehezen tudok kitörni ebből, tényleg olyan, mintha démon szállt volna meg.
Én nem siránkozni akarok, csak nyíltan, őszintén írni saját magamról.
Más az, ha az ember bizonyos helyzetekben gyáva, ez egy teljesen természetes érzés, és más az is, ha az ember a saját boldogságától, a társai közeledésétől vagy a mindennapi feladataitól fél, és gyáva ahhoz, hogy cselekedjen.
De azt hiszem, van megoldás, és ezzel a verssel bátorítani akarok, hogy merjünk élni, legyünk bátrak, mert a gyávaság tényleg zsákutcába visz.
Köszönöm szépen az értékelésed.
Üdv.:Tamás
jerry, az igazi gyávák nem írnak ilyen verset, mert még azt is gyávák beismerni, hogy gyávák.
Egyébként mindenki gyáva, csak van, aki jobban tudja titkolni. Hibái meg rossz tulajdonságai is mindenkinek vannak. Az embereket általában a jó tulajdonságaikért kedveljük. Nyilván olyanok is vannak neked. Pont azért jó megmutatni magunkat olyannak amilyenek vagyunk, hogy az emberek eldönthessék, hogy kedvelnek-e bennünket vagy sem. Jobb, ha az ember tud valamit, mintha csak képzel. Ha elbújsz akkor még azok sem tudnak megkedvelni, akik örömmel tennék ezt.
Szia,
megfogtál a verseddel, és eszembe juttattad
azokat az emlékeket, amiket már jó mélyre ástam
a múltban, pedig valóban jobb szembenézni velük,
és elismerni, hogy hibáztunk…
Habár a versed elég komor hangulatú, azzal, hogy
felismerted és megfogalmaztad a probléma forrását,
megtettél egy nagyon fontos lépést, és beengedted a fényt.
Mindig van lehetőségünk választani, változtatni.
A sötétség halványodásával már látom is eljönni a várt és
vágyott boldogságot. Mindig a legborúsabb vihar után jön
a legcsodálatosabb szivárvány. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattalak, és gratulálok versedhez.
Üdv. Tyrael
Ez most nekem pont jól jött, mint biztatás:)Kösz.
gl
Kedves Tamás!
Nagyon szép, ha valaki elismeri a hibáit, de ez már sok, amit Te magadról elképzelsz. Egyetértek Lornával: "azzal, hogy felismerted és megfogalmaztad a probléma forrását,
S ami a legfontosabb, megtettél egy nagyon fontos lépést, azt is Te fogalmaztd meg, nem a versedben, hanem egyik válaszodban: "van megoldás, és ezzel a verssel bátorítani akarok, hogy merjünk élni, legyünk bátrak, mert a gyávaság tényleg zsákutcába visz."
Ezzel viszont azt is bionyítottad, hogy nem pesszimista vagy, hanem a jobb uta kiválsztva, nem fogsz elmerülni saját "gyávaságodban", s belátod, hogy nem is vagy az! Higgyél abba, hogy a gyerekbetegségekből ki lehet gyógyulni.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen.