a csillagok fénylő gyöngyszemek,
a hold ezüst lyuk az ég bársonyába'
jól tudja ezt minden kisgyerek.
A fű közt bujkál ezer pici hangya
virágernyőjüket fújja a szél,
morzsát cipelnek a hangyabolyba,
bokrok között már az ősz zenél.
Ha megkapaszkodnék a nyárba,
mint léggömb – velem égbe szállna,
sohase fáznék, jöhetne tél,
hajamat se kuszálná vihar, se szél.
De siklik a nyár és egyre messzebb,
nem érem utol, hát mit tehetek –
majd mosolyodba kapaszkodom,
szerelmed lesz legszebb évszakom!
2 hozzászólás
Szép vers, mindig örülök, ha már-már elfeledett emlékek jutnak eszembe olvasáskor. Köszönöm.
Delory
Kedves Delory!
Igazán örülök, ha kellemes emlékeket sikerült felidéznem 🙂
Üdv: Éva