Ült a gyermek némán szótlanul
Kócos haja vállára hull
A világból semmit se lát
Nem végzett ő még iskolát
Piciny keze homokba túr
Játszik most még gondtalanul
Arcán fényes mosoly ragyog
Szemeiben a csillagok
Ölelésre tárja karját
Hallom édes csacsogását
Kacagása igaz öröm
Minden mosolyát köszönöm
Lelke fehér mint a hó
Nem elrontani való
Léptét vigyázva figyelem
Ő az egyetlen gyermekem
6 hozzászólás
Kedves Samu, gratulálok a versedhez is meg a gyermeked hez is. Szerintem is , egy ártatlan gyermek nagyon sok örömöt tud szerezni az embernek.
Kedves kis vers. Az első szót talán ugyancsak jelenidőben kellene írni.:)
Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum! Köszönöm a véleményed és végül is igazad van nekem nem tünt fel ez a hiba. Üdv Samu
Kedves szhemi ! Köszönöm a véleményed, örülök ,hogy olvastál.
Üdv Samu
Olyan kis "boldog"-vers! Olyan kis rózsaszín, lágy, selymes! Gratula!
Kedves Lenabuci! Sajnos elég régen voltam már itt, de köszönöm hogy elolvastad ezt a versemet.Üdv Samu