Egy cseppnyi, csilingelő csoda
Napfényben játszik, a szivárványt bontja
Távolba messze ellátszik a fénye
Jer fogd a kezem, vezesselek végre.
Hallgasd az ébredő hajnal hangját
Érezd a frisss harmat reggeli illatát
Add át tested – lelked e békés tájnak
Halld a madarakat, most neked trilláznak.
Élvezd a csodás lét ezernyi báját
Arcod megsimítja érzed tapintását?
Egyszer minden múlik, te csak lépj a fényre
Éld az életedet, jer velem a rétre.
2 hozzászólás
Ébredő hajnalod hangja hívogat,
Szinte hallom, ahogy a madarak trilláznak,
Igen egyszer elmúlik menden,
Ezért az életet élni, s a fényre lépni kell…
Szép versed, csak most olvastam,
Bár már egy hete írtad…:(
Gratula!:)
Köszönöm, a kommentet, nagyon kedves vagy 🙂