volt idő a
búcsúzásra,
a halál végleg
felkapott,
Te itt hagytál
e csúf világba,
a lelked gyorsan
távozott.
Hiába fogtam csöpp kezedet, a halál el nem engedett,
drága Anyám már máshol jársz, szél repíti lelkedet.
Már tudom, hogy soha többé nem jössz,
Te megpihentél ott fenn az angyalok között,
azóta oly fájdalmas az életem,
úgy érzem, nincs már miért éljek,
s nem is kérdezek.
Most megpróbállak
elengedni Téged,
vigyázz reám
odafentről kérlek,
s menj,csak vigyázz reám
odafentről kérlek.
Nem tudok gondolni másra,
a lelkem mindig háborog,
mikor ráborultam a fejfádra,
a szívem akkor megfagyott.
Éjjelente ábrándozva
nézem azt a csillagot,
letörlök egy fájó könnyet,
Anyám egyszer elhagyott.
Nem volt idő a búcsúzásra, a halál végleg felkapott,
Te itt hagytál e csúf világba, a lelked gyorsan távozott.
Hiába fogtam csöpp kezedet, a halál el nem engedett,
drága Anyám már máshol jársz, szél repíti lelkedet,
drága Édesanyám most azt mondom:
Isten Veled!
ISTEN VELED
7 hozzászólás
Kedves Gyöngyi!
Ha el is engeded, a szívedben mindig ott marad!
Barátsággal Panka!
Megható, szép vers, és ötletes az angyalforma.
Szia!
Szép vers!
Szeretettel: Rozália
Idővel a fájdalom talán szűnik, de a seb nem gyógyul
be soha. Nagyon szép búcsúzás Édesanyádtól.
"Üvöltenék, ha hallaná,
…hiába, nincs visszaút.
Fájdalmamat mi oltaná?
sírok csak… nincs más kiút"
"Édesanyám emlékére" c. versemből. Sok éve elment tőlünk,
a hiánya egyszerűen nem mérhető, nagyon fáj!!
Kedves Györgyi!
Az elengedés a legnehezebb… Azt hiszem, te ezzel az Isten veled-del megtetted… Az emlékek velünk maradnak, és ez talán ad némi vigaszt:)
Üdv: Borostyán
Sose értettem igazán ezt az elengedés dolgot. Az én halottaim mindig velem maradnak. Amúgy veled érzek, én is elvesztettem az édesanyámat. Szép vers.
Üdv, Poppy
Köszönöm nektek, hogy itt voltatok.