A hajsza vége

Egyetlen szív
Egy életben csak egyszer koppan,
Mikor a fenevad hív.
Halld hát mily roppant
Roppanással szakítja híg
Szemeit, kiröppent
Kedvesed romjain.

Ez a szörny roppant
Hanggal porcogtatja szomjas íny
Koronázta fogaival szíved húrjait.
Kattanó állkapcsa göbbe rontva
Reked meg, gigádba tépne újra, mit
Nem lehet. Inkább nyakadon újat ránt, ha
Teheti, elszakítva elméd, s szíved közös tereit.

Az esély egy,
S ha elrontod, hangja kín,
És vérmaróan szerény jegy
Lesz; Halld, vasharangja hív.
De nézz a fenevad szemébe,
Még ha megvakulsz is,
Egyetlen lény egyetlen reménye
Voltál, és most szennyben kúszik.

Hinné, hogy meghaltál.
Te meg üvöltesz húszig.