Gyenge harmat meg sem rezzen,
a szellő lágyan magához emelte,
hiába legyezte az árva cseppeket
a réten serényen itatta a pázsitot,
mint ékes gyöngyfüzér könnyedén
az összes vadvirágot egyenként.
A harmat könnyű préda lett, a Nap
átkarolta, vitte az apró gyöngyöket.
Felszáradt a rét, a fény táncol neki,
a csalfa vadvirág vele ölelkezik.
4 hozzászólás
Drága Ica!
Olykor a fény is csalfa, meglopja a virágot. 🙂
Szépek a képek, szép a vers!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága ida, hogy itt jártál, itt hagytad a véleményedet.
Ölellek szeretettel: Ica
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam: Zsuzsa
Szép napot kívánok!:)
Drága Icuka!
Amilyen szép lehet egy nyári rét tele vadvirágokkal, olyan gyönyörű a versed.
Olykor az ember megtelik szép gondolatokkal.
Szeretettel olvastam: Kata