Végig mérlek, látom fehér lepedõn békésen elnyúló alakodat.
Fejed ölemben pihen, ez a harmónia egyszerûen hihetetlen.
Arcodon öreg borosta honol, s alatta édes mosoly bókol.
Vállam az ágy jéghideg támlája tartja,
s testem mindössze egyszál hófehér szatén takarja.
Csak figyellek…
S közben lágy hegedû muzsikál valahol.
Hallom a nyitott ablakon,
s közben arra gondolok, ha fölébredsz mit is mondok.
Azt hiszem nem szólok semmit, csak megsimítom arcodat,
Majd megcsókolom álmos ajkadat.
Ennyi elég lesz,
Te úgyis tudni fogod, hogy nem akarok semmit,
Csak szeretni téged.
2 hozzászólás
Jó olvasni az ilyen szép szerelmes verset, mert nincs is annál jobb, mint őrizni kedvesed álmát és figyelni minden rezdülését.
Néha elég
egy szó, egy hang
Egy mosoly
ami megmarad.
Csend zenél
a szívekben
szerelmet fest
most színekben.
Gratulálok, nagyon szép!