Gyomorba fojtom az unott dallamot.
Festek magamról egy képet és nézem,
Hogy átvágom a szalagot…
Gyönyörködök a penészben; igaz,
Néha újra mormolom a nótát,
Tálcán hozom magamnak a fotót…
Bámulom, mígnem bambulok egészen,
Hogy lenyelhessem, mint álmomban a folyót.
A hasbeszélő
Szerző: AmigoH
2 hozzászólás
Ez egy kicsit kusza nekem. Lehet, hogy direkt, vagy több mindent kellett volna olvasnom tőled, hogy megértsem, de nem egészen vagyok tisztában azzal, hogy most ezzel mit is szeretnél mondani. Nagyjából igaz megvan, de az utolsó sornál nagyon elbizonyatalanodtam. Akkor nem hittem, hogyí akár valamkior is értettem az elejét.
De az utolsó sorig tetszett!
Reményteljes…azaz= nagyon jó!