Nekem nem kell hús: a dús kebel,
már nem ölel ölmeleg mámor.
Holt vagyok – ugyan ki ölne meg? –
ám szeplőtlen foganok bárhol.
Mert ez az ágy csak párna, paplan,
és testem a tiszta lepedő.
Ha jönnél, úgy teszek majd mintha,
de szívemen csak a serte nő.
Ágyékod szirt legyen, meredély,
s combom közt az éj sötét katlan.
Minden igenem nemtelen kéj,
és e vadon áthághatatlan.
11 hozzászólás
Végre újra hallatod a hangodat!
Nagyszerű vers, keserű és lemondó, de mégis hatalmas feszültség uralkkodik benne. Nagyon tetszik, szívből gratulálok!
üdv, banyamacska
Köszönöm kedves Banyamacska!
Eddig nem-igen volt lehetőségem az írásra, de mostanában ismét nekiveselkedtem.
sn
Szia SajnosNem!
Eddig "nem regisztrált" olvasóként nyűgöztek le a verseid, most ezen változtattam egy kicsit 🙂
Ez is egy remekmű, örülök, hogy megint írtál! Felmerült bennem egy kérdés. A hat, mint szám, bizonyos nézőpont szerint egy új sort kezd el. Lehetséges, hogy azért az a címe ennek a versnek, hogy "A hatodik", mert valami újat kezdtél el vele? Számomra maga a vers is azt sugallja, hogy valaminek vége van, és elkezdődik egy teljesen más dolog… de ezt tényleg mesterien "odatetted"!
Üdv. M. W.
Kedves Mona!
A vers a hatodik parancsolat metafórája – ezért a címe. Persze nem csak arról szól – ez inkább egy vallomás magamnak. Valami újnak a kezdete? Lehetséges – egy ágy szélén ülve fogalmaztam meg magamnak (persze akkor még nem versbe), hogy mire nem vágyom már. Ezt lehet fordulópontnak is nevezni.
Köszönöm megtisztelő véleményedet.
sn
Köszönöm a választ, így már teljesen világos.
Megértem, amit a vallomással és a fordulóponttal kapcsolatban leírtál nekem; ez "átjött" a verseden keresztül, számomra érezhető volt.
Írj továbbra is verseket, szeretem olvasni 🙂
Üdv. M. W.
Érdekes… Nagyon jók lettek a rímek, grat! Mégmégmég!
köszönöm
Ez nagyon jó!
Kitünő
Nagyon-nagyon ottvan! Grat!!! 🙂
Köszönöm Nektek.
Sn