A szomszéd házat nézem estelente:
Ráomlik a sűrűsödő félhomály.
… ahogy rád hullt, apám, szíved végzete
márciusi ifjak dicsőségnapján.
Anyám néma, esdeklő tekintete
vissza-visszanéz a sötét ablakon;
csupán nyolc esztendő, és már követte
lábad nyomát rideg, síri utakon.
Oly sok mindent másképp tennék immár,
emlékemben sok-sok hiány vádol,
eltagadott támogatás gyászol.
A ház képe, szürkesége sivár,
pedig élet táncol falain belül –
Más árnyéka, mely az ablakra vetül.
5 hozzászólás
Szia István!


Megleptél. Eddig is olvastalak, de tőled ez most újszerű megnyilvánulás, legalábbis szerintem.
Versbe szedted azt, ami fontos neked, ami éppen foglalkoztat, bánt. Hogy milyen versbe? Ez itt a kérdés.
Sokat időztem írásod fölött, hogy megértsem, miként jutottál ezekhez a gondolatokhoz éppen ezzel a formával.
Van benne koncepció. 11-es szótagszámmal vitted az első két szakaszt, a háromsorosokban a 10-es dominál, de a záró két sorban visszatértél az előzőhöz.
Nagyon tetszik a vers. Amit átgondolnék, az az írásjelek alkalmazása. Nem tudom, miért érzem úgy, hogy a költészetben a központozás is költészeti. Valamiért kialakult bennem ez a gondolat, magam is eszerint alkalmazom az írásjeleket, de nem állítom, hogy helyes, csak megérzés.
Jaaa, a tartalom. Az lenyűgöző.
Köszönöm az élményt, meg azt is, ha elolvasod eszmefuttatásom.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Kénytelen vagyok elhalasztani a válasom, ugyanis az előbb írtam meg egy hosszabb választ, de az elküldéskor kidobott a portál, és már fáradt vagyok, hogy újra megírjam. (Nem tudom az időkorlátot léptem túl, vagy valami nincs rendeben, de mindenképpen bosszantó, mert alig van időm.)
Szeretettel: István
Kedves István! Szomorú, de mégis szép emlékezés az elhunyt szülőkre. Sajnos ezt sokan átéljük. Együttérzéssel és szeretettel olvastam. Ilike
Kedves Ilike!
Köszönöm szépen látogatásod és együttérzésed! Remélem, látlak/olvaslak még!
Szeretettel: István
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök észrevételeidnek! Nem tudom, jutottál-e valamire a gondolat és a forma összefüggésében… Annyit elárulok, hogy mindent a tartalomnak vetettem alá, a fel-feltörő érzések és a figyelemfelkeltés ezt a formát követelték. (Lehet ezen vitatkozni persze…) Örülök, hogy Te magad is a tartalom hatása alá kerültél. (Ha gondolod, térj még vissza néhány szó erejéig, mert egy másik helyen ezt a versem nagyon lesajnálták.)
Szeretettel: István