Mosolyogva megjött a hajnali vonat,
reményt zengve mozdul minden vaskerék.
Nagy áldással készül a kegyes alkonyat,
s legbecsesebb kincsét szórja majd elénk:
viszontlátjuk még a múltban hagyott otthont!
Gonddal bélelt kabát, vad fájdalom fátyla,
az érkezés percében mind lehullik rólunk.
Arany fénnyel hív egy barátságos bástya,
hogy ne felejtsük többé: összeforrt a sorsunk;
lágy muzsika zsongott: átértünk a poklon!
Tűzbe mártott szívünk, ha emlékért kutat,
nem látjuk, hogy időnk mindenképp kimért.
Pillanatig tart az elvarázsolt tudat,
mégis ez az élmény örökké miénk,
ha felismerjük még a szeretet szavát!
Bár kaput nyit a világ, személyre szabva,
egy mélyről jövő érzés ki nem irtható!
Meghitt ünnep lesz a hazatérés napja,
s csak egy hazával bírhat minden földlakó,
hol jó kedv űzi el a gyötrő balladát.
18 hozzászólás
Gratulálok a szép versedhez. Nagyon jó volt olvasni.
Mély nyomot hagyott bennem.
Ágnes
Kedves Tamás!
Úgy látom, hogy nem találod az utad, nem vagy boldog ott ahol élsz, bár jelenleg nincs olyan hely számodra, hogy visszaváró otthon. Vagy ha mégis van, indulj azonnal. Lehet, hogy olyan helyen találod meg az áhított otthont, ahol még nem jártál, akkor viszont fel kell venned a túrabakancsot. Minél előbb. Hátha megtalálod azt a szeretetet, azt a megértést, és elfogadást, amire annyira vágysz, azt az aranyszín, barátságos bástyát, ami egykoron a gondolataidba marta magát és mégis megnyugtatóan hatott, ami még mindig téged vár(hat). Kellemes indulást és boldog hazaérkezést. Üdv. Szilvi
Kedves Ágnes!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted.
Üdv.:Tamás
Kedves Angyalka!
Ez az írásom a hazaszeretetről szól, és szó sincs benne honvágyról, boldogtalanságról és sikertelen életről. Ha megfigyeled, már jó ideje nem személyes aspektusból írok, hanem általános kérdésekről fejtem ki véleményem. Azért, mert szeretném elkerülni a kínos félreértéseket és senkire nem tartoznak a gondjaim.
Egy verset saját magáért kell szeretni vagy nem szeretni, és nem folyamatosan a drámát keresni mögötte, ami nincs! És nem árt elvonatkoztatni azt az alkotója magánéletétől!
Egyébként ezzel a versemmel egy kis szeretetet, pozitív hangulatot és ragaszkodást akartam kifejezni, mert mostanság túl sok nehéz és borongós problémát boncolgattam. Remélem, így már megérted az üzenetét.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Tudom, sokan távoznak innen kényszerből vagy jobblétre-kalandra vágyva, azonban előbb vagy utóbb, a honvágyat mindenki megérzi.
Kívánom, hogy hazatérésed majd meghitt ünnep legyen, mert igazi otthonunk, mindig csak a hazánk lehet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szerencsére nekem nem kell hazatérni, hisz otthon vagyok, és egyelőre nem is szándékozom elmenni. Próbáltam egy kívülálló szemszögéből megfogalmazni a haza iránti érzést.
Köszönöm hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Megint visszatértem ide, de a versed úgy is sikeres, ha más szemszögéből fogalmaztad meg.
Szeretettel: Kata
Kedves Tamás!
´A hazatérés napja´lehet az is,kifejezheti azt is,
hogy MAGUNKBAN felébresztjük azt az érzést…
a hazaszeretet érzését!
Grat:sailor
Ez a ritmus, ez a rímelés egészen különleges. Én ilyennek képzelek egy verset. Öröm volt olvasni Üdv: én
Kedves Sailor!
Nagyon igazat szóltál. Minden embernek csak kívánni lehet, hogy felébredjen benne ez az érzés.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Bödön!
Én is örömmel olvastam hozzászólásodat. Igyekszem a rímeket és a ritmust változatosan alakítani.
Köszönöm szépen véleményed.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro,
Nagyon tetszett a versed, örömmel olvastam 🙂 Tényleg jó lett, ahogy fogalmaztál, – a változatos rímek – jót tettek a műnek, megadták a dallamát, ritmusát. Ügyes vagy! Gratulálok, csak így tovább.
Szeretettel,
Írótársad: Aphrodite
Szia Aphrodite!
Kedves tőled, hogy benéztél. Köszönöm.
Üdv.:Tamás
tetszett az a dallam is amit beelszőttél, és a gondolatisága is. szeretettel
Nagyon szépen köszönöm, kedves Andy!
Kedves Tamás!
Megérintett ez a versed. Éreztem már ilyesmit, amikor egy idő után hazatértem a távolból. Remek verssel érzékeltetted azt a torokszorongató, de nagyszerű érzést.
Gratulálok!
Üdv
Zoli
Kedves Prince!
Bár csak rövid idő után, de én is éreztem hasonlót. A hazához és a szűkebb környezethez való viszony szerintem mindenki életében meghatározó, nem lehet róla elégszer írni. Köszönöm, hogy megosztottad véleményed.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Megtisztelő, hogy visszatértél a vershez. Azt gondolom, mindegy milyen szemszögből íródott a vers, az otthonélés tudata, az a különös megszokottság és beavatottság érzete, amelyet hazánk kínál, semmi mással nem helyettesíthető. Rám elsősorban a szülővárosom, a gyerekkor helyszínei, a jó és rossz emlékekből táplálkozó nosztalgia van nagyon erős, semmihez sem fogható hatással.
Persze tökéletesen, és egyre jobban megértem az olyan embereket, akik a jobb élet reményében elhagyják az országot, és nem kizárt, hogy egyszer én is megteszem ezt a lépést. Viszont hatalmas hiba az otthonunkban csak a rosszat látni, és folyton a rosszabbodó politikai és gazdasági helyzetet felhozni, és közben lemondani mind arról az előnyről és érzésről, amelyet csak a hazánk tud megadni. Köszönöm még egyszer.
Üdv.:Tamás