A házinyúl szónoklata

„Oly tehetetlen
És kiszolgáltatott,
Árva és ártatlan vagyok,
Nincs se erdő, se rét,
Nem hívhat a messzeség,
Nincs kaland, nincs halál,
Nem láthat, nem talál,
Sem a sas, sem a vadász.
Őriz engem ismeretlen gazdám,
Odúmba zárva hallgatom tán,
Körülbelül ismerem az időt is,
Mikor a szalmát, zöldséget teríti ki.
Odakapok ekkor neki,
Hogy fájjon is neki,
Miért nem szereti,
Ha szaladni lát?
Lőjön rám, legyen ő a vadász,
Csak legyen egy kis szabadság.
Legyek, kit hív vadon, mező, rét,
Ezért tudod, ha kiengednél…, néha,
Futkorásznék a kertedben te poéta.
Te örülnél, hisz láthatnád,
Rajtam meg is tanulhatnád:
Milyen nagy dolog a szabadság.”