Vajon hová jutunk mi végül,
miféle sors marad nekünk,
puhány-e mondd, ki majd kibékül,
ha zord haragja messze tűnt?
Talán az angyalok közé száll
a lélek és megüdvözül,
vagy éppen égető pokol vár,
alant komor-kegyetlenül?
Ki mondja meg nekünk a végén,
mit ért a billegő hitünk,
mit ért a szív hasadva, félvén,
vagy az csupán dobogni szűnt?
Hisz annyi hév hiába múlna
a vég felé közelgve majd,
a hantokon megannyi rózsa
tudom, hogy akkor is kihajt.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Ez a rész különösen tetszett:
“Ki mondja meg nekünk a végén,
mit ért a billegő hitünk,
mit ért a szív hasadva, félvén,
vagy az csupán dobogni szűnt?”
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Örülök, hogy olvastad a verset.
Barátsággal, Imre