Tudom milyen a hidegben, hisz én is voltam ott.
Láttam, hogy a pohár víz reggelre már megfagyott.
Csendes tél volt akkor, ma még bennem él az emlék.
Vánszorogva érkezett, és sokáig volt vendég.
Elfújta az őszt, s odakinn, az udvaron vert sátrat.
Jeges széllel utazott ő, és bántotta a házat.
Az ajtó alól, s ablak mellől beszivárgott hozzám,
Előbb piros lett az arcom, aztán hófehér a szám.
Remegett a karom, később követte a lábam.
Néhol feketére mart, hisz erősebb volt nálam.
Hiába a pokróc, paplan s mindenféle rongyok,
Belém harap egyből, ha csak picikét is mozgok.
Az én hibám volt jól tudom, hisz csakis rajtam múlott,
Egy szobám volt mindösszesen, de én voltam az úr ott.
Fagyos tél dúlt messzi múltban, mi mára már csak emlék,
Bármi húzna vissza oda, biz én többet nem mennék!
31 hozzászólás
Kedves Peter!
Ne is, inkább a fény felé igyekezz, mert ott mindig meleg van.
🙂
Kedves eferesz,
Nagyon szépen köszönöm a szavazatot és a szép szavakat. Az igyekezet, az mindig megvan 😉
Szia!
Tetszik a vers, és főként a "mögöttes tartalma". Legalábbis az, amit számomra jelent.
Egyébként a fény felé nem mindig van meleg… 🙂 De ez a vers szempontjából tök mindegy.
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér,
Nagyon köszönöm a szavazatot és örülök, ha számodra kedves tartalomra bukkantál benne, vagy épp mögötte.
Ami történt, megtörtént, most már minden rendben és sokkal jobb. ^.^
Üdv.: P.
Kedves Peter!
Sikerült kifejezned mit is jelent a hideg!
…és annak következményeit!… egyezek az utolsó sorral!!!!!
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor (tengerész :))
Nagyon örülök, ha sikerült megérteni a lényeget.
Mindenki jött valahonnan, nem igaz? ^.^
Kedves Péter!
Ha a hideg képes a húsomig hatolni, akkor ez a vers is. Nem csak átkarolt, vitt magával, és élveztem! 😉
Üdv,
A.
Kedves Andrea,
Rettentően örülök neki, ha szereztem neked néhány kedves percet.
Köszönöm a szavazatod.
Üdv.: P.
Remek verset olvashattam nálad kedves Peter!
Köszönöm: Ica
Kedves Ica!
Én köszönöm a szavazást és örül, hogy tetszett!
Üdv.: P.
Kedves Péter!
Nekem is tetszik a versem, különösen az, hogy tisztán írod le a gondolataidat, nem kell azon gondolkodni, hogy mit is akar kifejezni a költő? Az is nagyon fontos és jó, hogy formázott versekkel kezdtél. Egy javaslatom: ma már nem kell korabeli elődeink után a vers minden sorát nagybetűvel írni, elég, ha a verselésnél is csak a mondatokat kezdjük nagybetűvel.
Én csillagoznám a versedet, de egy szavazás után azt elvetették, ezért én nem élek vele.
Kívánom, hogy érezd magad a Napvilágnál körünkben!
Szeretettel: Kata
Drága Kata,
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő szavakat. A tanácsod, mint segítő szándékú javaslatot igen nagyra értékelem, azonban hozzám olyan közel áll József Attila munkássága, hogy szeretném megtartani az ő külalakját. Remélem azért ezzel nem fogok túlságosan kilógni a sorból. A verselést még csak most tanulom, de egyre jobban élvezem. Hozzáteszem inkább vagyok író, mint költő, de az egyik nincs túl messze a másiktól, nem igaz?
Még egyszer köszönöm szépen.
Kívánok minden jót a továbbiakban.
Köszönettel és tisztelettel: Péter
Drága Kata!
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő szavakat. A segítőszándékú javaslatot köszönettel megfogadom.
A verselést még csak most kezdtem komolyan venni és jelenleg nincs is több igazán rendre vágott versem e kettőnél. Inkább vagyok író, mint költő, azonban ezt is rettentően tudom élvezni. Annyi bizonyos, hogy a jövőben a megfelelő szótagszámoknál és a hibátlan rímeknél lejjebb nem adom.
Még egyszer nagyon köszönöm a szívélyes fogadtatást.
Kívánok a jövőben jó egészséget és a legjobbakat.
Tisztelettel és köszönettel: Péter
Szia P.! 🙂
Nagyon tetszik, ahogy a 14-15-ös szakaszok váltakoznak, mert látom, hogy tudatos.
Néhány helyen lehetne a rímeken javítani, illetve a sorkezdésekre is figyelmet kellett volna fordítanod, mert nincs benne egység, felemás lett, mivel néhol az indokolatlan sorkezdő nagybetűk bezavarnak. Egyébként ma már nem is divatosak. 🙂
Versed azért tetszik, mert van benne koncepció.
A formai megvalósítás erősen elgondolkodtatott. Felépítetted a magad módján, ez dicséretes.
Szerintem ennél sokkal több van benned. Hogy mennyivel? A mérce nálad, hát hasonlít
… és önállósította magát a rendszer, mert még nem nyomtam entert. Ki is zökkentem a mondanivalóból, de ez nem lényeges, mert szerintem tökéleten érthető, amit eddig elmondtam.
Amit még hozzáfűzök, az az irodalmi alázatról szól. Képtelenség elmondani, csak érezni lehet.
Ezt kívánom! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
Nagyon köszönöm a segítő szavakat és a tanácsokat! A nagybetűkről való nézőpontot már korábban megkaptam és megfogadtam. Még egyszer nekifutok még ennek a versnek, mert mindig lehet jobb. Elgondolkodok minden szavadon. Köszönöm hogy ilyen részletes kritikát írtál hozzá.
Köszönettel: Péter
Kedves Péter, gondolkozz el a majd és majdan szavak különbségén. Egyik jövőbeni, másik múltbeli történésre utal. Ebben a versben nem jól alkalmazod, azt hiszem.
Kedves Irén,
Teljesen igazad van, köszönöm a korrigálást. Most is tanultam valamit. ^.^
Köszönettel: Péter
Nagyon jó a téma, remek köntösben kedves Péter!
Szeretettel:Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon köszönöm a szép szavakat. ^.^
Üdv.: P.
Hidegben
Tudom milyen, hisz voltam ott, a kegyetlen hidegben,
Mikor a víz is megfagyott az otthagyott üvegben.
A csendes tél, a zordon tél ma már csak emlék bennem,
Bár késve jött, sokáig volt, és nagyon nem szerettem.
Az őszt elfújta, s odakinn, az udvaron vert sátrat,
A jeges széllel ért ide, mely verdeste a házat.
Az ajtó, ablak résein magát belopta hozzám,
A szám fehérre változott, piros lett tőle orcám.
Remegni kezdett két karom, követte később lábam,
Hol megmart, bőröm kékre vált, hisz agresszívebb nálam.
Hiába pokróc, hálózsák, és mindenféle rongyok,
Belém harap, oldalba szúr, ha nem mozgok, ha mozgok.
Az én hibám volt, jól tudom, hisz rajtam múlott, rajtam,
Volt bár szobám, s ott én az úr, de majdnem odafagytam.
A múltban dúlt e téli fagy, csak emlék mára nékem,
Nem vágyom vissza, ám kísért: kis híján lett a végem…
Hát, ennyit jelent az alábbi átiratban a szorosabb ritmika, a pontos szótagszám és (8+7-es) sormetszet… Néhány javallat:
Ti-tá esetén nem mikor, hanem a midőn a jobb
és roppant nem szerettem…
kinn amott az udvaron…
a szél jegével ért ide…
stb.
A szigorú szabályok betartása egy dolog…
A lélek és az érzelem összhangja, meg egy másik. 😉
Kedves Mandolinos,
A szótagszám direkt olyan, amilyen és abban nincs benne semmi pontatlanság.
A másik pedig, hogy ez nem egy ritmikusnak szánt vers. Értem én, hogy bizonyos esetben fontos és oda is lehet rá figyelni, de részemről nem kedvelem a ritmikus verseket, mert azok inkább dalok. Köszönöm a meglátást és a segítséget, ha valaha írok olyat, akkor biztosan a hasznát fogom venni.
További szép napot: Péter
Kedves Mandolinos,
A szótagszám direkt olyan, amilyen és abban nincs is semmi pontatlanság.
A másik pedig, hogy ez nem egy ritmikusnak szánt vers. Értem én, hogy bizonyos esetben fontos és oda is lehet rá figyelni, de részemről nem kedvelem a ritmikus verseket, mert azok inkább dalok. Köszönöm a meglátást és a segítséget, ha valaha írok olyat, akkor biztosan a hasznát fogom venni.
A szigorú szabályok betartása egy dolog…
A lélek és az érzelem összhangja, meg egy másik. 😉
További szép napot: Péter
Kedves Péter,
olvasom a verseid. Kíváncsi vagyok, hogyan írsz, mert az aktivitásod tetszett. Általában olvasok hozzászólásokat, reakciókat is a versek alatt, ez pusztán kíváncsiság.
Itt is olvastalak, és van pár gondolatom a verssel kapcsolatban, de megnéztem a hszeket, ne ismételjek, ha valaki már megírta azt, amit gondolok. Viszont megütött pár gondolatod…
Nem tudok nem vitázni azzal a rögzítéseddel: a ritmikus versek inkább dalok. Ez nem így van, ma már végképpen nem, a költészet fejlődésében a ritmikának nagy szerepe volt, és van ma is. Ezzel lehet egyet nem érteni, lehet másképpen írni, de ne akarjuk eltagadni a ritmust a költészetből.
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy leírásod szerint a élesen különválik (egy dolog) a szigorú (gondolom verstani) szabályok betartása, és (meg egy másik) a lélek és az érzelem összhangja. Hiszem, hogy erősen kötött formában is lehet kifejező, erős hatású verset írni (sőt, a kötöttség eszköze a lélek és érzelem megjelenítésének).
Üdv
aLéb
Kedves aLéb.
Teljesen igazad van mindenben, amivel egyet is értek. Valóban egy picit rosszul fogalmaztam meg, amit mondani szándékoztam. Igazából amit át szeretnék adni, hogy számomra fontosabb az a szóösszetétel, amibe (képletesen) beleremegek, mint a ritmika betartása.
Az egyik kedvenc versem: József Attila – Eszmélet
Ő sem törődött túl sokat a ritmikával, mégis olyanokat alkotott, hogy még harmincadik meghallgatásra is beleborzong az ember.
Továbbra is úgy látom, hogy a ritmustartás sok esetben lehet hasznos, de abszolút nem követelmény.
Kedves Péter,
én azt tartom, kinek-kinek ízlése szerint, de József Attila azért törődött a ritmikával :-), ha sokszor a remek hatású ritmustörést is használta eszközül.
A ritmustartás a költészet eszköze, úgy mint a rím, a szótagszám, ezt ne tagadjuk el; ha olyannal találkozol, akinek a szemében követelmény, keresni fogja a ritmust. Ha olyannal, akinek nem, az nem fogja, ahogy írtam, ízlés szerint.
Azt gondolom, ne bagatellizáljuk el a ritmikát egy "lehet hasznos"-sal, mert a kötött formákban bizony követelmény, nemhogy "abszolút nem".
Megértettem, hogy a versedben miket szánsz fontos elemekké tenni, ezekhez te milyen eszközöket választottál, ez így rendben is van.
Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál, örömmel vettem.
aLéb
Kedves aLéb.
Abban azért remélem egyetértünk, hogy az önmagában nem művészet, ha valaki be tud tartani minden szabályt.
Szerintem a művészet az, ami érzelmekből fakad. Természetesen becsülendő, ha valaki ritmustartó, mély művészi tartalommal ellátott művet tud alkotni.
Ellenben megjegyzem, számomra Mandolinos szabályos verziója nagyon más, mint amit én írtam. Hasonló képeket és szavakat használ, mégsem érzem annyira áthatónak és hatásosnak.
Vegyünk példának okáért, csak néhány szót!
Eredeti: "Jeges széllel utazott ő, és bántotta a házat."
Mandolinos: "A jeges széllel ért ide, mely verdeste a házat."
A "csapkodta" szóból egyáltalán nem derül ki, hogy az káros volt a háznak. Illetőleg az első verzióból sokkal jobban érezhető, hogy a mesélő "ártalmas"-dolog ként élte meg a telet.
Mandolinos: "Hol megmart, bőröm kékre vált, hisz agresszívebb nálam. "
eredeti: "Néhol feketére mart, hisz erősebb volt nálam."
Itt az "agresszív" nem tükrözi azt, hogy valamiben jobb a másiknál.
Kedves aLéb.
Abban azért remélem egyetértünk, hogy az önmagában nem művészet, ha valaki be tud tartani minden szabályt.
Szerintem a művészet az, ami érzelmekből fakad. Természetesen becsülendő, ha valaki ritmustartó, mély művészi tartalommal ellátott művet tud alkotni.
Ellenben megjegyzem, számomra Mandolinos szabályos verziója nagyon más, mint amit én írtam. Hasonló képeket és szavakat használ, mégsem érzem annyira áthatónak és hatásosnak.
Vegyünk példának okáért, csak néhány szót!
Eredeti: "Jeges széllel utazott ő, és bántotta a házat."
Mandolinos: "A jeges széllel ért ide, mely verdeste a házat."
A "verdeste" szóból egyáltalán nem derül ki, hogy az káros volt a háznak. Illetőleg az első verzióból sokkal jobban érezhető, hogy a mesélő "ártalmas"-dolog ként élte meg a telet.
Mandolinos: "Hol megmart, bőröm kékre vált, hisz agresszívebb nálam. "
eredeti: "Néhol feketére mart, hisz erősebb volt nálam."
Itt az "agresszív" nem tükrözi azt, hogy valamiben jobb a másiknál.
Péter, az üres vers teljesen mindegy, hogy kötött, vagy akár szabad formában íródik meg, ez így igaz, mint ahogy a gondolathalmazt sem érzem feltétlenül versnek, ha annak (és ebben is egyetértünk) nincsen meg az érzelmi töltése, nem mond valamit, nem szólít meg, vagy nem mesél az alkotójáról valamit, ami érdekes.
Nem vagyunk egyformák, és ez így jó, ki így, ki úgy látja a verselést, vagy akár a művészetet, de nem tartom egyiket a másikánál kevesebbre, még ráutaló megfogalmazásban sem. Ugyanezért tanulni, bejárni más utakat, hasznos lehet, és én szívesen olvasom a kísérletezőket csakúgy, mint a klasszikus formákat tartó versírókat.
Persze hogy más, hiszen a te szavaid a te versedben neked jóval többet mondanak, élmény van mögöttük, legyen az negatív, vagy pozitív, és ez lejön a megfogalmazásaidból. Itt is, mint az élet megannyi területén, nagyon fontosnak érzem az empátiát alkotó és olvasó szempontjából egyaránt.