A hitem

Kedves Rita,
nem hiszem, hogy vannak olyan írásaid, amelyeket senki sem olvasott. Mindegyiknél látható a nyitások száma, egyiknél sem nulla szerepel – és ez az összes tagra vonatkozik.
Az más kérdés, hogy nem írnak hozzá. Ennek több oka is lehet.
Idő hiányában csak olvasásra van lehetősége annak, aki megnyit valamit.
Van olyan, aki nem szeret hozzászólást írni.
Amikor valaki mobilról olvas, általában nem kezd írásba, mert körülményes.
Sorolhatnám az okokat, de fölösleges.
Én szeretek hozzászólásokat írni, de nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel a véleményeimet, mert szinte mindig hagyok építést a művek alatt. Ennek látom értelmét.
Sajnos az egymásra figyelés – nem csak itt, minden szinten – elmarad. Ilyen világot élünk.
Ha azt nézném, hogy az aktívak közül senki nem foglalkozik azzal, hogy nekem is vannak fent műveim, már rég nem lennék itt, nem töltenék fel semmit, és nem vezetném a Napvilágot.
Annak ellenére, hogy nem szólnak az írásaimhoz, a nyitások száma emelkedik, tehát olvasnak. Ennek örülni kell. 🙂

A versedről is szólok.
Témája sokakat érint, valószínűleg mindenki hisz valamiben.
Látszik az igyekezeted, hogy meg akarsz felelni a kötött forma szabályainak. A 12-es szótagszámokat végig tartottad, de mindig lehet csiszolni tovább és tovább, még akkor sem érjük el a tökéletest. Ennek ellenére törekedni kell arra, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá.
A ritmuson lehetne javítani, például a 2. szakasz 4. sorában, ott döccen a stabil 12-es szótagszám mellett is.
Ebben a sorban: “a hitem, ha megmarad lelkem őrzője” – a “megmarad” után tennék egy vesszőt, úgy hangsúlyosabb az alapgondolat.
A rímeken lehetne javítani, hogy szebben simuljanak egymáshoz, két szótagosakra kell törekedni. Olykor becsúszik az egy szótagos is, de lehetőleg kerülni kell, ha van más megoldás.
Ezeket a következő verseidnél esetleg felhasználhatod.
Zárásként: bízom benne, hogy a jó kerekedik felül, még ha olykor nem így tűnik, akkor is. 🙂

Szeretettel: Kankalin