Nem oly sokára véget ér az álom,
mögötte felsikolt a torz való,
az énemet keresve sem találom,
nyomós okán üvöltni volna jó,
hitem kölyöknyi, durva martalócok
tiporva száz darabra tördelik,
de én dühükre egyre csak mosolygok,
miközben újra összeáll megint.
A balga barnaingesek hevének
gyakorta ellenállt a józan ész,
hiába szállt visongva harci ének,
hiába volt ezernyi ölni kész
goromba, rászedett, kevély suhanca,
a hit csak egyre tornyosult tovább,
nem engedett az ostobák miatt a
keménykedésnek egy fikarcnyit át.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
“hitem kölyöknyi, durva martalócok
tiporva száz darabra tördelik,”
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy olvastad, kedves sailor.
Drága Imre,
gyönyörűszép a versed és mélységes mély a hited….Átsegít minden viharon és szebbé teszi az életedet, legyőzhetetlenné és naggyá avat.:)
Pilinszky Jánost egy alkalommal, amikor Párizsban sétálgatott, egy banda kirabolta és megverte. A költő elvánszorgott egy barátjához, minden szó nélkül bement a lakásába, és véresen, mocskosan, törötten befeküdt az ágyába. Annyit mondott csak neki, hogy simogasd a fejem. Hitt abban,hogy az együttérzés és a mérhetetlen szeretet meggyógyítja , megvigasztalja és elfeledteti vele a “durva martalócok” viselkedését.
Ki hisz a Gondviselésben annak szebb az élete….és az örökkévalóságban tündökölhet.
Nagy élmény volt a versed.
Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel:
M.
Kedves M.!
Köszönöm versemhez fűtött szavaid.
Már megérte papírra vetni.
Barátsággal, Imre