Hallom hangodat éjjel,
Ahogy hozzámsimul kéjjel,
Ölel forrón, és feléget,
Megöl és feléleszt.
Tapintom bársony bőröd,
Őrködöm tested fölött,
Mi magába fogad,
S új életet ad.
Érzem édes illatod,
Hívogat minden pólusod.
Tüdőmbe szívom,
S lelkemhez szorítom.
Ízlelem csókod mézét,
Kóstolom ajkaid szélét,
Ha a Halál lenne rajta,
Azt is lecsókolnám róla!
Látom ezerfényű szemeidet,
Elvarázsolják szívemet,
Mely naiv és konok,
De örökké érted dobog!
5 hozzászólás
Kedves Serafis!
Gratulálok bársonyos szerelmes versedhez.Érezni mögötte a valós érzelmek sokaságát.
Nagyon tetszett sejmes, könnyed stílusod. Biztos örül a vers alanya.
Gratulálok remek versedhez!
Rock forever! 🙂 Üdv: Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Igyekeztem. Szerettem volna ilyet írni, és írtam. Ennyi.
Üdv.:
Serafis
Végre egy vers, ami nem szomorú. Gyönyörű! Elismerésem.
Végre egy vers, ami nem szomorú. Gyönyörű! Elismerésem.
Emlékeztem, hogy ígértem egy vidámabb verset is. Íme! De asszem ez rám is fért.
Üdv.:
Serafis