Ildikónak
A táj, kenyér ízét hordod még most is a szádban.
Lábadba, árnyékodba kapaszkodik a szent föld,
járkálsz—néha—a jó szagú szénaillatában,
akkor úgy érzed, az egész világ benned tündököl.
Markod, lábad nyomát a barna-húsú rögben hagyod—
benne szétmorzsolva ott hagyod porhanyós életed.
Hessegeted magadtól az időn átvonuló napot
—sűrűsödnek az évek, győzni, tudod, nem lehet.
Egyszerre két nagy szerelem várja tested, szíved,
most aki vár, vágyának tüze ég csillagszemén,
másik szerelem a föld, a föld, csak vár, nem siet:
honvágynak törvénye van, benne él a remény.
Anyád imáját váltod valóra, mikor hazatérsz.
Hosszú évek terhét enyhíti az otthoni szó,
dal csendül, mikor homlokod simítja majd egy kéz,
könnyesen mondod el, de jó itthon lenni, de jó!
10 hozzászólás
Igen, a honvágynak törvénye van. Megérintett a vers mondanivalója.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Szerintem, csak idő kérdése, hogy mikor érik be a remény, a haza s a nyelvközösség utáni vágy reménye, aztán a honvágy törvényének engedelmeskedni kell.
Köszönöm, hogy erre jártál, s örülök, hogy számodra is mondott valamit ez a vers.
Szeretettel, Lajos.
Jó volt újra olvasni tőled. Szép verset írtál a honvágyról.
Ági
Kedves Ágika!
Már többször elgondolkodtam azon, hogy a honvágy kötődik az emberhez, vagy az ember a honvágyhoz?
Tapasztalatom: 56 év alatt semmi nem tudta csökkenteni a honvágyamat bennem, mert olyan néphagyomány értékekkel indultam el, 17 éves koromban, amelyet szűkebb hazám, palócország adott útravalóul.
Abba az útravaló batyuba bele volt csomagolva az el nem veszíthető honvágyam is.
Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel, Lajos.
A honvágy hatalmas úr, talán a legnagyobb.
Tetszett a versed, örülök, hogy olvashattam.
Üdvözlettel: Zsóka
Üdvözöllek, kedves Zsóka Eliza Wolfbetta!
Az évek folyamán nagyon sokszor eszembe jutott ez a régi dal:" Elmenni könnyebb, mint távol maradni…"–és ennek a dalnak nagyon igaza van.
Akiből az idő, és a változás hamar ki tudja mosni, el tudja tüntetni azokat a képeket, amelyek indulásuk pillanatában még élő képekként éltek bennük, azok a nyelv, a haza s népük számára, kitörlődtek a folytatódó élet könyvéből.
Azoknak a honvágy nem jelentett semmit, sajnos.
Zsóka Eliza, én is örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel, Lajos.
Szép mondanivalója van a versednek. Aki már átérezte, az tudja ilyen szépen megírni.
Gratulálok szeretettel:
oroszlán
Kedves oroszlány.
Az előbb egy hosszabb lélegzetű gondolatsort írtam a honvágy osztályozásáról, de véletlenül az egérkén lévő egyik gombhoz értem s az egész eltűnt.
Tehát, röviden a honvágy gyötrő érzések folyamatosan fel-fel bukkanó régi emlékek felidézéséből áll. Nagyon nagy visszahúzó ereje van annak. Van aki kibírja s élteti az emberben a reményt s van aki összeroppan alatta és van aki nagyon gyorsan asszimilálódik, és ezek hosszútávon kiesnek a haza, határokon átnyúló, megtartó szeretetéből.
Az is előfordult már, hogy a gyorsan alkalmazkodók hosszabb időn át ötvözni tudják magukban a haza éltető emlékét, de, és meghatározó ez a de!, mert már bennük van a folyamatos generációban való gondolkodás. Erről hosszabban írtam az "Elveszett generáció", C. munkámban.
Örülök, hogy néhány percre részese lehettél a fönti érzéseim hullámzásának.
Szeretettel, Lajos.
Van ami örök… 🙂 Néha sajogva, de a miénk, törvényeivel, vagy anélkül, de vele kell élnünk. Ilyen a honvágy is.
Örülök, hogy ilyen szép és gazdag verssel tértél vissza, kedves Inda. Hiányzott ez nekünk már régóta.
Szeretettel olvastalak most is. 🙂
pipacs
Pipacs, kedves.
Az elmúlt idő folyamán sokat gondoltam rátok, kibírtam ezt az időt is.
Hasonlíthatnám ezt a vihar tépázta tölgyhöz:- kibírta és az időben áll tovább, jelzi helyét az erő rengetegében.
Köszönöm és örülök újra soraid őszinteségének.
Nem ismétlem magam, az általam is megélt honvágyról, alant a válaszokban megtalálod, részleteiben, persze, azt ami nagyjából a honvágy lényegére tartozik.
Gyere máskor is: Szeretettel, Lajos.