Kísérő gyűrűt ujjáról lehúzta,
tekintete szemem keresve, mondta:
ezt neked szántam, fogadd el gyermekem,
karikagyűrűmet magammal viszem.
Földi terheit örökre letette,
hűség szimbólumát magával vitte.
Vele költözött, egyedül magába,
az ismeretlen örök új hazába.
Őneki vette szerelme a jegyben,
összeköt vele földi életében.
Kísérő gyűrűt sokkal később kapta,
azt szívjóságból a lányára hagyta.
Karikagyűrű rég elvékonyodott,
valós értéket többé nem hordozott,
mért hagyná másra, ez az ő ruhája,
hűségének jele és koronája.
Elviszi magával messzi világba,
az örök hű társak birodalmába,
hol egymásra találnak majd a lelkek,
kik a síron túl is hűen szeretnek.
2 hozzászólás
Kedves Rta!
Nagyon megható írás!
Mélyröl jövö érzések,tele emlékekkel és szeretettel!
Nagyon szép megemlékezés is egyben!
Fájóan cseng,mégis a megbékélés ott van a befejezésnél
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az olvasást és az értő hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂