Az én lovam Murza,
rákapott a húsra,
elbánik fél ökörrel,
iszik rá tíz vödörrel.
Azóta a fejem bús,
azt kiáltja: Nyíííhuuuhúúús!
állandóan szövegel,
felvágottat követel.
Kolbászt kért egy szép este,
ám ez lett az ő veszte,
nem volt más, csak lókolbász,
mindjárt rátört a lófrász…
Vegetáriánus lett,
azóta húst nem evett.
Füvet legel a Murza,
a zabját is feltúrja,
Nehogy hús legyen benne,
azt enni már nincs kedve.
többé ilyet nem kérne,
egye a húst a vércse!
Nyíííhaaaahaaa!
4 hozzászólás
Szia alberth!
Eredeti! 🙂
Grat!
Gy.
Kedves alberth!
Ilyen egy igazi ÁTALAKULÁS!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Albert!
Mondhatom, jókedvre derített a versed, amíg olvastam, sokat nevettem. Van fantáziád, kinek jutnának eszébe ilyen remek ötletek, csak röviden: Nyihahhaha!
Nagyon jó a versed. Gratulálok!
Szeretettel olvastam: Kata
A te lovad a Murza,
Reá kapott a húsra,
A folytatás már stimmel,
Ökör, vödör jól rímel…