Jeleket keresel mindig, mindenhol,
pedig a jel Te magad vagy, egy Stigma
az Élet karmikus szövétnekén az
a könny és vérfolt… könnyed az erő volt,
mi iderendelt élni, a szenvedést
és a gyönyört adta a vér, s ha mint egy
edény telsz meg élettel, hát emlékezz,
évezredek jeleire örökké…
Mert miattad kel fel a Nap reggel még,
és miattad kék az ég és telihold,
rólad énekli a Tavasz énekét…
Ezer ének és hosszú út vár még rád,
Együtt megyünk, mi is ott leszünk… lásd meg…
Elhív innen is az Örök Messzeség…
6 hozzászólás
Kedves András!
Nagyon tetszik a versed.
"Mert miattad kel fel a Nap reggel még""Együtt megyünk, mi is ott leszünk""örök messzeség",Igazán szépen kifejezik azt, hogy élni vágyunk, élni érdemes…
"hosszú út vár még rád"ahogy te is írtad a versedben.
Köszönöm, hogy olvashattam a versed.
Rita
Kedves Rita!
Szép sz-edet köszönöm szépen!
Üdv András
Szépséges szonettedet élmény volt olvasnom kedves András!
Szeretettel gratulálok: Ica
Örülök, ha tetszett, kedves Ica!
Üdv András
Kedves András!
Csodaszép!
"Mert miattad kel fel a Nap reggel még,
és miattad kék az ég és telihold,
rólad énekli a Tavasz énekét…"
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen kedves Sailor!
Örülök ha tetszett
Üdv András