Egyszer egy átlagosan előkelő
járókelő
csontjában a velő,
hirtelen megdermedt,
mert egy megtermett
férfi két erős karjában
– ha a sétáló hamarjában
jól látta – egy kisfiú vergődött szegény,
összelapítva, mint egy lepény.
A járókelőt megdöbbentette az eset,
először csak lesett,
de mivel a gyerek kétségbe esett,
és élesen üvöltött több förtelmeset,
lassan megjött a szava
– Mi a fenét csinál itt maga?
Tán azért kell itt a gyereknek a szemét kisírni,
mert nem engedi pisilni?
A férfi a gyerekkel küzdött,
de közben válaszolni kezdett
– Azért tartom
itt a folyóparton
a fiút a kezemben,
hogy egy lendítésre a vízben legyen benn.
– Azzal a gyerekkel hiába birkózik,
nem látja, hogy a víztől mennyire irtózik?
Kétlem,
hogy tudna úszni az a szerencsétlen.
– Semmi oka, hogy féljen,
ha bedobom feljön
magától,
mert kérdem én magától,
mi gátol
egy ilyen fiút,
hogy meglegyen számára a vízből a kiút,
amikor tudott úszni az apja.
Higgye el, ez mindennek az alapja!
3 hozzászólás
Több versedet olvastam már, s meg kell mondjam, hihetetlenül egyéni a stílusod, a szavaknak eme csűrés-csavarása, az a szellemesség, mellyel írsz. Azt hittem korábban, hogy ez a stílus csakis humoros versek esetén állja meg a helyét, de aztán olvastam mindkét ünnepi műved az antológiában, és be kellett ismernem, hogy igenis, önmagadat megtartva lehet komoly műveket is létrehozni.
Egyszóval gratulálok. Több szóval, írj továbbra is sok humoros verset, mert az igényes humorra minden kor vevő, különösen igaz lehet ez a mostani kissé megkopott humorú társadalomban, ahol a vicc többnyire kimerül egymás jaj-de-tréfás-és-jópofa-vagyok szintű kicikizésében…
Nagyon köszönöm a véleményed. Egyetértünk: humor nélkül nehéz lenne elviselni a ránk nehezedő világot. A humoros köntössel egyébként az a titkos célom, hogy a versekben rejlő mélyebb mondanivalót vigyék el olyanokhoz is, akik egyébként nem olvasnának el komolyabb munkát. Lehet, hogy meglepetésként hat, de a kínai versek egytől-egyig ólom nehéz, filozófiai mondanivalót rejtenek. Ha minden alkalommal az élet értelmével, a honnan jöttünk, hová megyünk súlyos kérédseivel jönnék, a kutyát nem érdekelné egy leírt sorom sem. Így viszont még, ha nem is tudatosodik rögtön, hogy miről is van szó igazában, egyszer, ha szükség lesz rá a tudat mélyéből előjön és segíthet.
Na ez majdnem egy nagyképű ars poetica-ra sikeredett, ezért abba is hagyom a fejtegetést.
üdv/vaj
Örülök, hogy mindig találok valami említésre méltó írást. Ez is egy újabb gyöngyszem, a rád jellemző nyelvi leleményekkel, humorral fűszerezve, komplett történetet kerekítve.
Gratula!
Poppy
U.i.: Én mindig rühelltem a vízbedobálást, már gyerekként is. 🙂