A jósnő
Fehéren, feketén
kiolvasom én,
mit hoz a sorsod.
Fehéret, feketét,
de nem mondom én,
csak álmodd álmod,
Mert elveszíteni nem akarlak…
Hát kérlek, erről soha ne faggass!
Jóslat
Ím, kihalt puszta lett a világ,
a légbe már senki sem kiált.
Kiáltásra nincs bennünk erő,
csak nyöszörgünk. Kevés az idő.
Egy másik világból
Hallod csápjaim hogyan karcolják
a világtányér sebhelyes arcát?
Ne hidd, hogy harcolni már nem tudok,
csupán soha többé nem akarok.
Így hát lassan megnyugszom,
és magamba fordulok…
1 hozzászólás
A második versszak nagyon tetszett.