Ferenc József elrendelte:
Legyen minden faluban
Legalább egy hentesüzlet,
S mondták: „Úgy lesz, nagyuram”
Kolbászokból kint a pulton
Feküdjön vagy százhárom
Nagy választék legyen… „Úgy lesz,
Nyugodjon meg császárom”
Néhány hónap elteltével
Épp egy péntek reggelen,
Uralkodónk álruhában
Útnak indult nesztelen
Célba vette birodalma
Legkisebbik községét
Egyedül ment. Otthon hagyta
Lovát, kardját, őrségét
Első dolga – nem lehet más:
Betérni a henteshez
Reménykedve, hogy e tette
Ízektől sem mentes lesz
Belépett, s egy parasztkolbászt
Kért a gyomra részére
De a hentes megnyugtatta:
„Elfogyott az. Kész, vége!
Üres már a bolt, de holnap
Érkezhetne korábban
Kakasszóra jöjjön, ha ez
Nem gond az ön korában”
„Hogy lehet, hogy nincs itt kolbász
Sonka, májas, felvágott?
Talán bizony megkívánta,
Az meg nyomban megártott!”
„Nem uram! A húsáru a
Palotából érkezik,
De már rögtön nyitás után
Elfogy – nem is létezik!”
Ez kellett hát a gyomrának
Nem a parasztkolbász-rúd,
Mert a népnek ezek szerint
Nem kell más, csak Kaiser Food
3 hozzászólás
Szia!
Látom, nem eresztetted bele Kaiserékbe a méregfogadat 🙂 Jót vihogtam rajta! És hogy gonoszkodjak: a 7. versszakot kicsit döcögősnek érzem, ellentétben a többi klassz, lendületes résszel!
Ok, most már jó, csak a “vissza holnap korábban” töri meg a ritmust. Szerintem. Csak hogy kukacos legyek!
IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!